A téli hónapok a várakozásról, tervezgetésekről szóltak. Tavaszhoz közeledve reggelről reggelre harsányabb lett a hangverseny, amit a cinkék, rigók és a mező madarai rendeztek az ablak alatt. Olyan hangerővel csicseregtek, mintha bálban lennénk. Biztosra vehettük: épülnek a fészkek, jön a tavasz. A hóvirágok már elnyíltak, helyettük nyílik az ibolya, a nárcisz,  az aranyeső, rügyeznek a fák. Csodaszép, ahogy az élet körforgása újra útnak indul a téli álom után.

Január elején kimérettük a telekhatárainkat egy földmérővel, aki a méréseket követően a földhivatal felé is megküldte a kapott eredményeket. Igazából már december 12-re kész lehetett volna a kerítésünk, de a földmérés sajnos tolódott erre az évre.

Februárban ellátogattunk a rádi Gazdaboltba, hogy beszerezzük azokat a dolgokat, amik a kertészkedéshez szükségesek lesznek. Pl. sebkezelő a fák metszéséhez, magok, dughagyma, sötétítő háló. Izgatottan beszélgettünk az üzletvezetővel arról, hogy milyen terveink vannak és mennyit álmodoztunk a hideg téli estéken az édes cseresznyéről, saját paradicsomról, zamatos borsóról. Fontosnak tartjuk, hogy a hazai vállalkozások fennmaradásában segítsünk. Így ha lehet nem a nagyvállalatokat választjuk, hanem a helyi vagy közeli magyar kisvállalkozásokat, hogy ezekben a nehéz időkben is fent tudjanak maradni. 

Kettőt pislogtunk és máris elérkezett március, hosszabbodtak a nappalok és már alig vártuk, hogy a 2022 novemberében megvásárolt kerítés miatt telefonálhassunk, hogy jöhet az építő csapat. Március 18 volt a kiszemelt nap, így nagyon boldogok voltunk, mikor tényleg megérkeztek és 2 óra alatt felhúzták a kerítést. Mostmár szabadon sétálhat kint Szofink és a vadak felé is tettünk egy jelzést, hogy itt vagyunk. A másik két oldal építése még várat magára, bízom benne, hogy hamar megnyerjük a lottót és akkor gyorsan elkészül majd az is :) 

A kerítés építés napján befejeztem a szőlő nagyobb részének a metszését. Gallyaztunk, metszettünk, szemetet szedtünk. A kerítés építés előtt pár nappal sikerült a szomszédunk segítségével végig robikapálni a szántott területet így az előkészített földbe 11 sort ültettünk. Dughagyma, borsó, saláta, sóska, répa került a földbe.

A magas ágyásokat előkészítettük a leendő helyükre, idén már magasabbak lesznek és könnyebben tudunk majd ültetni. A cél az, hogy minél több magas ágyásunk legyen majd az évek alatt, de itt is elfogadtuk, hogy több kicsit lépünk egyszerre. Ami azt jelenti, hogy idén kihasználjuk a felszántott földterület egy részét és ahogy anyagi lehetőségeink és az időnk engedi majd egyre több magasított ágyással fogunk dolgozni.

Az éves szabadságom nagyobb részét a tavaszi időszakra kértem ki, hogy előtudjam készíteni a kertet. A meggyfák metszése még a szabim előtt megtörtént de Krisztián sajnos lebetegedett így a munka oroszlán része rám maradt. A szabi első napján néhány óra alatt sikerült előkészíteni az ágakat a magaságyásba, megjavítani a régi kerítés hibás részeit, összegyűjteni egy adag diófalevelet, kapálni, pótolni a földet az ősszel ültetett fáinkon. Metszeni és levágni az ágakat. 

Facebook csoport & Facebook oldal

Ülök a konyhában és csendben bámulok ki az ablakon. Odakint hétágra süt a nap és ezer tennivalót látok. Össze kell ütni a kapát, kivinni a palántát, meszelni a tyúkólat, előkészíteni a tyúkudvart a csibék érkezéséig, kiültetni a muskátlit ládába. Estig sorolhatnám mennyi a tennivaló egy kertes háznál. Miközben összegzem, hogy a mai napba mi fér bele fizikailag, amit reálisan véghez lehet vinni hirtelen madárárnyékot vélek elsuhanni a betonon. A kimerültségtől a 2. kávéban bízom, lassan térek magamhoz délelőtt. Újranézem a betont, de semmi. Neki látok a benti növények locsolásának, amikor ismét észreveszem az elsuhanó árnyékot. Lassan kapcsolok csak. Itt vannak a fecskék! 

Szaladok  a padlás feljáróhoz és látom, hogy megérkezett az első fecskepár az udvarunkba. Állok könnyes szemmel és nagymamámra gondolok. Az imolai háznál több lovat is tartottak a nagyszüleim. Gyerekként, a forró nyári napokon gyakran mesélt róla nagymamám, hogy hol, hogyan tartották az állatokat. Az egyik lovukat Fecskének hívták, mert éjfekete volt. 6 éves lehettem, amikor az udvarban lévő fecskefészekre mutatott egyszer nagyim és azt mondta: a fecske a háznál áldást hoz, ahol fecske fészkel, ott békességet lelsz. 

Így esett, hogy, amikor otthonkeresésbe kezdtünk - ide kattintva olvashatod mi indított el az úton - és ennél háznál ezernyi fecske ült a vezetéken a hosszú útra készen, tudtam, hogy megérkeztem oda, ahol áldást és békességet találok. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com

Facebook csoport & Facebook oldal

Álmosan nyújtózik a köd a domboldalon, fehér takarója mindenhová elér. November vége van és egy ismerős érzés kerít hatalmába. Amikor oszladozni kezd a köd nekem is derengeni kezd, hogy mi ez az érzés, ami ébredés óta velem van. Tavaly ilyenkor ébredtem fel először az új otthonunkban, a kanapén. Hogy miért ott? Azért, mert ágyunk akkor még nem volt. :) 

Amikor elhatároztuk, hogy otthont keresünk, akkor még teljesen más volt az ingatlanpiac helyzete, mint most, azonban úgy éreztük, hogy lépnünk kell egy hatalmasat, meghozni kemény döntéseket ahhoz, hogy otthonra találjunk, akkor is ha nem tudjuk mi vár ránk. 

A költözéskor még nem volt háború, energiaválság, infláció, se élelmiszer- és benzinhiány. Döbbenetes belegondolni, hogy a felsoroltak 1 év alatt történtek. Épp egy világjárványt próbáltunk magunk mögött tudni, több-kevesebb sikerrel de azt gondoltuk a nehezén egy időre túl vagyunk. Mint az élet mutatta, dehogy vagyunk! De akkor még mit sem sejtve belevágtunk, költöztünk, reménykedtünk. December elejére időzítettük a hiányzó bútorok érkezését, közben elbontottunk néhány itt hagyott szekrényt és hirtelen beköszöntött a tél. Az első fél év összefoglalóját ITT olvashatod. Az utolsó pici dolog egy év után került a helyére, úgyhogy aki mostanában költözött ne ostorozza magát, mindenhez idő kell.   Ágy helye, előtte 

Néhány előtte-utána kép

A konyhánk a nyersanyaghiány miatt 11 hónapig épült és még nincs kész. De ahogy egy kertes ház, úgy valószínű a konyha sem fog sohasem igazán elkészülni. Ezzel a gondolattal nyugtatom magam minden áldott nap, amikor mindenhol a feladatot látom és úgy érzem, hogy nem haladunk. Már a szekrény elbontáskor cserépkályháról beszéltünk 2021 decemberében. Megadatott 2022 november közepén a kályha és az olvasó kuckó is. Vigyázz mit kívánsz!

2022-ben bővült kiscsaládunk. Január végén megérkezett Jake, április elején Fenrir, április végén pedig Szofi. Miatta született meg az alábbi bejegyzés: Kutyakötelesség. Nagyon sokat tanulunk tőlük nap mint nap róluk, magukról, állattartásról.  

Szépséges rosszcsontok

Rengeteget tanultunk a kertünktől és a körforgásról aminek részei vagyunk. Bővebben itt olvashatsz a kerti tapasztalatainkról és a vidéki életről. Építettünk komposztálót, magaságyást hulladék fából, kivágtunk elhalt fákat és ültettünk újakat. Metszettünk, mulcsoltunk, szüreteltünk, majd felszántattunk egy darab földet és készülünk az idei szezonra. Vannak terveink, a részletekről a Zöldebb Bolygó facebook oldalán olvashattok bízunk benne, hogy hamarosan. 

2021 november

2022 január

 2022 szeptember

Szép lassan eltelt az év és egyik nehézség jött a másik után. Az év zárása csendesen telt és az összegzés a pattogó tűz mellett így alakult: sikerült a kertet picit rendbe tenni, hosszú még az út, de már látjuk, merre tartunk. Berendeztük a házat, terveztünk és építettünk egy új konyhát, lecseréltük a kamrát, amihez szintén hulladék fát használtunk, sikerült építetnünk egy cserépkályhát, megrendeltük a kerítést. Az év vége sajnos Szofi kutyánk daganata miatt nem úgy alakult, ahogy terveztük, de az egész évünk sem úgy alakult, úgyhogy minden teendőnket áttettük jövőre, hogy amennyi időt csak lehet vele tölthessünk. 

 2022 december 

Ha jobban bele gondolok végülis mindig sikerült haladnunk valamivel egy picit. Volt amikor egy szöget vertünk be a falba és helyére tettünk egy képet, volt, amikor a tárolót, garázst takarítottuk ki. Volt bennünk egy sürgető érzés, hogy haladnunk kell. Ez az érzés egész pontosan augusztusig tartott. A nyár aszályt hozott magával és a rezsiválság első híreit. Ennek köszönhetően teljesen felfordult az életünk és az eddigi látványos fejlődés a házon megállt. Krisztián azóta napi 400 km-t vezet, hétvégenként iskolába jár így havonta összesen 2 db teljes napunk van együtt, ami miatt nem haladunk és a felújításba bele sem kezdtünk még. Átalakultak a hétköznapok, az állatok, a háztartás, mindent újra kellett gondolnunk és szerveznünk. Kívülről gyakran úgy látszik, hogy minden jól összehangolt és jól szervezett. Vannak napok, amikor ez kifejezetten igaz. De vannak komplett hetek - főleg, amikor életem szerelme képzésen van - hogy összeomlik minden. A háztartás, a munka, az állatok körüli teendők elsodornak és csak kapkodom a fejem, hogy mit kellene előre venni és megcsinálni. 

Egy biztos, visszanézve az elmúlt időszak eseményeit, örülök, hogy néhány dolgot sikerült megcsinálni, megjavítani vagy egyáltalán elkezdeni. A körülményekhez alkalmazkodnunk kell, így várat magára a felújítás, addig marad a fűrészporos tapéta és bízunk benne, hogy ebben az évben is haladunk majd picit előre, minden nap. Az biztos, hogy a zöldebb háztartás otthon kezdődik és igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy amennyire csak lehet hulladék csökkentve vagy hulladékmentesen hozzunk létre, alakítsunk dolgokat. 

Facebook csoport & Facebook oldal

Szofi otthon

Amikor megkérdezték, hogy hogyan képzelem el a jövőm, akkor mindig azt mondtam, hogy lesz egy vizslám és egy házam az erdő szélén. Utólag visszanézve nem tudom honnan jött az erő, ami ezt az álmot életben tartotta 25 éven át. Lett egy vizslám és a ház - amiről álmodtam - miatta is lett igazi otthon. De mielőtt azt gondolnád, hogy mindez az ölembe hullott, kérlek olvass tovább. 

Több háztartásban nőttem fel és mióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk. Az igazi utcai vegyesektől kezdve, a Skót juhászon át, Dalmata, Basset Hound, Dobermann, Jagd Terier, Puli, Kuvasz, Szálkásszőrű tacskó és rengeteg Rövidszőrű magyar vizsla. A felsorolásból könnyen következtethető, hogy egy vadász családból származom. 

Teltek az iskola évek majd kollégiumba kerültem, amikor úgy döntöttem Londonba költözöm, hogy megpróbáljam magam az angol fővárosban. Akárhányszor megláttam egy vizslát összeszorult a szívem, hogy én is szeretnék. Hazaköltöztem és eldöntöttem, hogy addig fogok küzdeni, amíg meg nem teremtem a környezetet, amiben egy vizsla is és én is boldogok lehetünk. 

Futótársam a Feneketlen tónál, 2015

Albérletről albérletre költöztem és fájt a szívem, hogy nem lehet kutyám. A legtöbb helyen a tulajdonosok sem támogatták az ötletet. Volt olyan lakás, ahol én kértem, hogy írjuk bele a szerződésbe, hogy nem lehet állatot tartani, mert féltem, hogy elcsábulok. A kutyának ugyanis nem tudnám azokat a feltételeket biztosítani, amire szüksége van. Így kénytelen voltam vizsla imádatomat kiélni a környék vizsláin, aminek a gazdik nagyon örültek.

 Buda, 2015

Miért osztom meg ezeket a gondolatokat? Mert addig, amíg nem volt rá lehetőségem, hogy saját kutyám legyen addig a férjemmel eljártunk önkéntesként sétáltatni a Futrinka és Szánhúzó Alapítványhoz. Én odavoltam a Vizslákért, ő a Huskykért. Teltek az évek és amennyire erőnkből telt támogattuk ezeket az alapítványokat élelemmel, pórázzal, gyűjtöttünk a kutyáknak használt pokrócokat, törölközőket. Hétről-hétre mentünk sétáltatni így közelről néztünk végig küzdelmeket, örömöket, sikereket és kudarcokat. Majd ahogy csökkent a szabad időnk úgy lettünk virtuális gazdik ami azt jelenti, hogy havonta csekély pénzbeli hozzájárulással sikerült egy-egy kutyust megtámogatni, amíg családba került. 

Minden költözésnél szem előtt tartottuk, hogy egyszer szeretnénk kutyát. Akinek mindent megtudunk adni, amire szüksége van. És tudod mire van egy kutyának elsősorban szüksége? Rád. Te jelented neki az állandóságot. Szüksége van egy meleg otthonra, ahol játszhat, pihenhet, megtalálhatja a "nyugi helyét". 

Szofi és az új memóriahabos fekhelye. Az a tekintet mindent elárul.

Ahogy teltek az évek egyre nehezebb volt "csak anyagilag" támogatni, messziről szeretni a kölyköt, a fiatalt, a nyugdíjas családra váró kutyákat... 

Pest, 2017

Aztán beálltunk a sorba és kitöltöttünk jelentkezési lapokat, elmentünk örökbefogadó napokra és nem találtattunk alkalmasnak. Még ezzel a múlttal sem. Nem volt meg a fix otthon, ami a miénk. Ahol nem vagyunk annak kitéve, hogy a tulajdonos meggondolja magát a kutyával kapcsolatban. Ezenkívül rengeteget dolgoztunk és nem lett volna időnk megadni azt a mennyiségű sétát, amit egy vizsla igényel. Próbálkoztunk több alapítványnál is, de az volt a válasz, hogy "elkelt a kutya, már családban van". Valójában senki nem mondta el, hogy miért nem találnak egy fiatal, dolgozó párt alkalmasnak arra, hogy örökbe fogadjanak. Ekkor értettük meg, hogy fajtamentés és fajtamentés között is óriási különbség van. 

Mielőtt meg lett a ház rákapcsoltunk a kutya keresésre. Egy dologból nem engedtünk, ezt pedig még az önkéntes időszak alatt fogadtuk meg: szaporítótól sohasem fogunk kutyát vásárolni! Hiszen a szaporítók  többsége csomagtartóból árulja a kétes eredetű, a belterjesség valamint a szörnyű tartási körülmények miatt a rossz idegrendszerű és egészségügyi állapotú kutyákat. Magyarország egy igazi szaporító telep, ahol az állatvédelemben dolgozók küzdelme egy olyan szélmalomharc, ami annak érthetetlen, aki csak kívülről szemléli miközben valójában mindannyian részesei vagyunk. 

Nyuszi, róka vagy őz illat lehet? 

Vegyünk egy példát, azt mondod: ...de besikerült alom, a szüleit csak azért nem akarják megmutatni, mert nem érnek rá, jönnek az ünnepek, a kutyusnak is jó, ha már a családban tölti a Karácsonyt, Húsvétot. Valójában ezek a mondatok azt jelentik, hogy a kutya nem kapott féreghajtót, megfelelő ellátást, chipet, oltásokat. Magyarul ott fogsz állni egy kutyával, amire egy törzskönyves kutya árát elköltöd, mert életben akarod tartani. Ez sokszor százezres tétel. Amit nem biztos, hogy tudsz vállalni. Ilyenkor lehet, hogy leadod egy menhelyen azt a kutyát. És ezzel bezárult a kör. Kérlek, hogy ne támogasd a szaporítást semmilyen módon! 

A másik mód, hogy törzskönyves kutyát vásárolsz. Fontos, hogy a törzskönyves kutya nem a törzskönyv miatt drágább, hanem a transzparens tenyésztői munka miatt. Tenyésztő és tenyésztő között is van különbség. Az igazi tenyésztő leinformálható helyre szeretné adni a kutyát, amivel dolgozott. Micsoda? Hogy a tenyésztés munka? Igen, az. A jó tenyésztő, oltva, féreghajtva, chippelve, családi környezetből adja a kutyát. A szaktudását, tapasztalatát is meg kell fizetni, ahogy egyébként minden szakmánál így lenne helyénvaló. A kiskutya egészségesen kerül az új családjához, a tenyésztő pedig szerződést ad, amiben garanciát vállal rá, hogy ha a kutya bármilyen okból kifolyólag nem maradhat a családjánál akkor a tenyésztő segít új családot találni így a kutya nem kerül utcára. A jó tenyésztő körültekintően jár el, nem a forintot látja a gazdakereséskor, hanem felméri, hogy lesz-e ideje a gazdának foglalkozni a kutyával, milyen célra vásárol, milyen körülményeket tud neki biztosítani. Érdemes felkészülni, hogy a jó tenyésztő nem hoz le évente 10 almot, hiába lenne igény rá! Ez azt is jelenti, hogy bizony akár éveket is kell várnod arra a bizonyos kutyára, akire vágysz. 

A harmadik lehetőség: az örökbefogadás. Mi végül emellett a lehetőség mellett döntöttünk. Miközben az álom kiskutyára várhatunk 2 évet egy jó tenyésztőnél úgy éreztük, hogy otthont tudunk adni egy idősebb kutyának, aki az utolsó éveit nem az utcán tölti, éhezve, fázva, hanem meleg, családi körben, a kanapén. Innen indult a gondolatmenet évekkel ezelőtt. Aztán sokat beszélgetve kutyásokkal és megélve változó élethelyzeteket úgy döntöttünk, hogy egy idősebb vizslával vágunk bele a kutyás élet szépségeibe. 

Az első pillanattól tudtuk, hogy Ő hiányzott erről a képről

Egy kölyökkutya rág, rombol, kutyaovit, kutya sulit, rengeteg időt igényel. Érdemes mérlegelned, hogy elég időt tudsz-e ráfordítani? Ha napi 10 órát dolgozol, 2 órát ingázol, ne válassz kölyökkutyát - leginkább semmilyen kutyát! Az, hogy kitesszük a kutyát a kertbe dísznek, aztán napi 10 percet játszunk vele, mert hosszú volt a nap és fáradtak vagyunk ne legyen opció. A kutya unalmában rombolhat. Megfelelő agyi és fizikai fárasztásra van szüksége. Emellett javasolt az ivartalanítás is később, hogy a nem kívánt almokat elkerülhessük. 

Egy idősebb kutya ami értő kezekben szocializálva lett esetleg már ivartalanítva van kezdő kutyásoknak is jó választás lehet. Az idősebb kutya másfajta áldozatot követel. Ugyanúgy sétáltatni kell, játszani vele, etetni, orvoshoz vinni. Lehetnek berögződései, amin nem tudsz változtatni csak elfogadni és szeretni, ahogy van. Az idősebb kutyával is érdemes kutya iskolába járni, fejlesztő feladatokat végezni ami mindkettőtöknek sikerélmény és erősíti a bizalmat, a kapcsolatot köztetek. 

Költségek:

Beszéljünk a piszkos anyagiakról. Az oltások, féreghajtás, élősködők elleni szerek havi szinten kiadást jelentenek. Emellett ha a kutya megsérül szintén komoly anyagi vonzata lehet egy műtétnek. A havi fenntartási költségek természetesen attól is függnek, hogy BARF etetés mellett avagy táp-konzerv kombóval etetsz. A bundáját, fogazatát rendben kell tartani, a karmát rendszeresen vágni kell. Szüksége lesz egy ágyikóra, pórázra, hámra. Érdemes láthatósági eszközöket is beszerezni, hogy a kora reggeli vagy esti sétákon jól látható legyen. 
Nem lehet elégszer elmondani és leírni - elnézve a hazai állatvédelem küzdelmeit - hogy az állattartás lemondásokkal, kötelezettséggel és legfőképpen: felelősséggel jár.  Tanulnunk kell a felelősségvállalást egy olyan korban, ahol a másik hibáztatása alaptétel. Tehát előbb seperjük fel a saját portánkat. Aztán amikor elkezdünk sepregetni rájövünk, hogy annyi van a saját portánkon, hogy valójában sosem lenne időnk a máséba belekötni. Úgyhogy érdemes seprűt ragadni és felseperni azt a portát. 

Mi két hét próbaidő után mondtunk igent Szofira, bár az első pillanattól tudtuk, hogy maradnia kell, mi összetartozunk. A tapasztalatunk, hogy fontos felmérni, hogy mennyi időd, energiád, lehetőséged, milyen fizikumod van a kutyatartáshoz. Mielőtt belevágsz mindenképpen járd körül a témát, olvass, informálódj! Mi például az örökbefogadás előtt elolvastuk az állatvédelmi törvényt, hogy tudjuk, hogy mit vállalunk, mindenkinek ajánlom. Az állatvédelem nagyobb falat, nem tisztem firtatni, mivel nem rendelkezek elegendő információval. Azonban ha nyitott szemmel járunk láthatjuk, hogy rettenetesen nehéz helyzetben vannak az állatvédő szervezetek. Ha módodban áll kérlek, hogy menj el sétáltatni, támogasd a szervezeteket, mert nélkülük kishazánkat elárasztanák a kóbor kutyák és macskák, nélkülük ezek az állatok nem találnának szerető otthonra.

Nem lehetünk elég hálásak a Vizslavilág Magyarvizsla Fajtamentésnek és Virágnak, aki sajátjaként szerette és gondozta Szofit, amíg egymásra találtunk. Nélkülük ma nem lenne vizslaszőrős a szívünk és nem lenne otthonunk, csak egy házunk az erdő szélén. 

Kérlek ne vásárolj szaporítótól kutyát! Ne támogasd a szaporítást! Fogadj örökbe és ments meg két életet!

Facebook csoport & Facebook oldal

Sötét van még, amikor álmosan nyújtózom és próbálok magamhoz térni. A lábunknál félálomban dorombolnak a Norvég erdei macskák, Szofi vizslánk a békésen horkol a sarokban, a férj jelzésértékkel a másik oldalára fordul, hiszen még csak 5 óra van. Hetek óta 5-kor kelünk, éjfélkor fekszünk szeretne még pihenni. De hiába van szombat, én ma is dolgozom így erőt veszek magamon és megpróbálok kiosonni a konyhába, hogy készítsek egy kávét, aztán indulhat a nap. Eszembe jut, hogy gyerekkoromban mennyire szerettem korán kezdeni a napot, amikor az előző nap elkészített padlizsánkrém már készre ért a hűtőben és lehetett kenni a friss kenyérre ezt az mennyei eledelt. Kislányként álmodtam arról, hogy így indul a reggel, elképesztő belegondolni, hogy megvalósult! 

A lopakodó üzemmód persze nem működik, hárman ugranak, reggelire készen, hiszen ha én ébren vagyok az csak azt jelentheti, hogy kezdődik a nap. Amíg megetettem és felöltöztem lefőtt a kotyogósba a kávé. Megkeresem a kedvenc bögrém, aztán sietek, hogy elcsípjem a reggelt. Megállok a kertben, hallgatom, ahogy énekelnek a madarak. Nézem a tegnapi ültetést és kíváncsi vagyok, hogy mekkora termés lesz ebből a 6 tő padlizsán palántából.
Egy utolsót hörpintek a forró kávéból és indulhat a locsolás. Az esővízgyűjtőből merem a kannát és 20 l vizet viszek hátra kb. 100 méter, ezt a távot megteszem kb. 4-5 alkalommal oda-vissza tehát a végére kellően elfáradok. A víz pillanatok alatt eltűnik, szomjas a föld. Bízom benne, hogy legalább egy padlizsánkrémet készíthetek majd nyár végén. 

Növekszenek a palánták. 

Első virágok

Telnek a hónapok és nem esik az eső. Mivel az öntöző rendszert nem sikerült még kiépíteni így a locsolás egyre nehezebb. Szerencsére van kutunk, de víz nem sok van benne ha nem esik az eső. A virágok víz nélkül, forróságban nem tudnak termésre fordulni. Bizakodunk és várjuk, hogy legyen termés. 

Kicsi, pici, de a miénk!

Megérkezik az eső és hirtelen termésre fordul a kert. A képeken az első padlizsánok, amiket életemben először magam neveltem. Akkora élmény volt, minden reggel kimenni a kertbe és megnézni, hogy nőtt-e a padlizsán, lett-e új virág a palántán. A kert zsongása, a madarak éneke, a hűs árnyék, amit a diófa ad... szavakkal nem is tudom kifejezni mekkora öröm!

Szeptemberben a 3 hetes esőnek köszönhetően  megindultak a padlizsánok és egyszer csak azt veszem észre, hogy már szüretelni kell. Megyek a kertbe és boldogan nézek a termésre, ami 3-4 hónap munkája. Megkeresni, megvenni a palántát, nevelni, mulcsolni, gazolni, locsolni, szeretni, leszedni. 

Az első adag padlizsánból krémet készítettem, alább olvasható a recept. 

Leszedtem a padlizsánt a kertben, megmostam, villával megszurkáltam az oldalát. 200 fokon megsütöttem 60 perc alatt.Vártam, hogy hűljön egy fél órát-órát, majd lehúztam a héját és egy tálba tettem. A hozzávalókat összekevertem, villával pépé törtem - akinek van csinálhatja robotgéppel is, de a villás módszer igazi lassulás - a krémet betettem a hűtőbe és másnap reggel friss kenyérrel fogyasztottam.   

Szomszédaink ajándék padlizsán kréme, vacsorára elfogyott :) 

Fogyasszuk, készítsük és együk jó ízzel reggelire, uzsonnára, vacsorára. Osszuk meg szeretteinkkel, barátainkkal, szomszédainkkal. És tényleg igaz, ahány ház, annyiféle padlizsánkrém. Díszítsük petrezselyemmel, kínáljuk friss zöldséggel, ropogós kenyérrel. A legfontosabb, hogy a szívtől jusson el az asztalig. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com 

Facebook csoport & Facebook oldal

Októberi hűvös reggel, köd, forró kávé, meleg takaró. A ködöt szemerkélő eső töri át. Az esőcseppek koppanásához hasonlóan forgolódik bennem egy kérdés, amit 2021 decemberében a költözés után pár héttel kaptunk egy ismerőstől: Na, és megérte vidékre költözni? Úgy gondoltam megosztom veletek, hogy mit gondolok erről.  

Sokan ismertek meg Miskolcon, Londonban, Németországban, Budapesten. Sokaknak én vagyok a tipikus városi lány, aki felküzdötte magát egy vidéki kisvárosból a nagyvárosig. Többeknek furcsa, hogy miért cseréltem le a "menő" városi életem a vidéki életre.

A rövid válasz: 

Igen, nekünk megérte.

A hosszabb válasz picit összetettebb ennél. A vidéki életet sokan úgy képzelik el, hogy vesznek egy házat, kerttel aztán a friss tojás, kerti zöldség, az ibrik frissen fejt tej ott terem az asztalon magától. Mint egy kimerevített kép egy tökéletes reklámfilmből. Ahogyan az élet maga sem mindenkinek ugyanolyan ezért valamennyiünknek más megélése van a valóságról. Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy mindennek ára van, minden lemondásokkal, döntésekkel jár. A vidéki élet nem való mindenkinek, de érdemes megpróbálni. Nem a vidéket. Magunkat. Hogy mennyi bennünk a bátorság, a tenni akarás, a vágy a szépre, közösségre, egyszerű, lassabb életre. Nem sértődünk-e meg amikor szembe találkozunk a valósággal, hogy a magától bizony nem létezik. Vagy mégis?

2021 november utolsó napjai

 2022 október első napjai 

Mit sem tudtunk még arról decemberben, hogy mi vár ránk az első évben, amit kísérleti évnek neveztünk el. Úgy döntöttük megpróbáljuk magunkat és meglátjuk mi lesz belőle. Minden egy közös álommal indult 7 évvel ezelőtt, így volt egy erős alapunk, hogy mit szeretnénk vidéken csinálni, hogy miért választunk egy 500 fő alatti települést otthonunknak.

Álmaink, céljaink

Szerettünk volna minél távolabb kerülni a város zajától, saját zöldséget és gyümölcsöt termelni, tyúkot, kacsát tartani. Csendre elaludni és madárcsicsergésre felébredni. Szerettünk volna kutyát, macskát. Szerettünk volna vegyszermentes ételeket az asztalon látni. Szerettünk volna lassulni és közel élni a természethez. Lássuk, hogy mi vált valóra az álomból, eddig. 

Szeptember elsején csendes esővel érkezett az ősz és 3 hétig velünk maradt kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nőtt a fű, a gaz, a gomba. Az első szabad szombat reggelünkön -amikor valaki a másik oldalára fordul- mi akkor indulunk a kertbe romantikázni egy cirka 6 órás fűnyírásra. A férj fűnyíróval, én kaszával vágok neki a teleknek. Néha cserélünk, néha megállunk pihenni egy rövidet. Mozgunk, kint vagyunk a friss levegőn. Csendben tesszük a dolgunkat. Krisztián a zajvédő alatt kabarét hallgat, hogy jobb hangulatban teljen a munka. Hogy szeptember végén már hideg van? Ez van, a fű nem tűnik el magától.

Szofi kutyánk a legnagyobb segítségünk

Ha elfáradunk mehet a gyomirtás, szemétszedés

Mire észbe kapunk már lement a nap, előkerülnek a fejlámpák, felkapcsolnak az éjszakai lámpák és vaksötétben fejezzük be a munkát. Seprés, pakolás, ezt idevisszük, azt odatesszük és már este 8 óra van. A napunk legnagyobb tanulsága, hogy van egy pont, amikor azt kell mondani, hogy: mára ennyi, holnap is van nap. 

Hogy telik egy szabad vasárnap? Hiszen aznap nem szabad hangoskodni a helyi rendelet értelmében. Egész napos semmittevős pihenés helyett kezdődhet a főzés, mosogatás, pakolás, újabb mosogatás, takarítás, mosás, edény elrakása. Közben az ember már szabadulna de hát ilyenkor lehet menni a kertbe a komposztot forgatni, a műhelybe összepakolni, diót szedni, gereblyézni, szőlőt szedni, tárolót takarítani.

Pihenés gyanánt sétálni egyet: a kert végébe a tegnap levágott gallyakért. :) 

Ugye ezen te is nevettél?

A vasárnap tanulsága, amikor végignézünk az elért eredményen, a levágott fű friss illata emlékeztet  -az izomlázon túl - hogy volt értelme a tegnapi napnak. Ez is egy fontos állomás: tanulni a megelégedettséget. Azt, hogy amire jutottunk, az elegendő. Mindig lehetne többet, jobban, máshogy. De döntöttünk valahogy, és ha sikerül, örüljünk a sikernek!  

A nyár aszályt hozott magával. Másodkaszálás nem volt, nem nőtt semmi. Ha nem esik az eső nincs legelő. A meggyet leszedtük, szép termésünk lett de a kert haldoklott, kiszáradt a föld hiába locsoltunk. A mulccsal pozitív tapasztalatunk van, ezt visszük tovább jövőre is.

2023 tavaszán és nyarán a terméstől függően:

"Szedd magad" eseményt szervezünk: korai cseresznye és meggyszedésre lesz lehetőség

Szeptemberben miután elkezdett esni termésre fordult a kert. Hirtelen lett padlizsán, citromfű, paprika, chili, vöröshagyma, saláta, petrezselyem. Csak úgy, magától.

Házi padlizsánkrém. A receptet a következő bejegyzésben olvashatjátok majd. 

A szőlőnk nagy része vadkár lett, erről ITT olvashatsz. De ami termett a belső udvaron azt szedtük, mentünk a szomszédba, vittünk barátoknak, ettük és csodáltuk, hogy milyen csodaszép és finom szőlőnk lett. Néhány hordónyi is maradt - ami bornak való - azt a szomszédoknak adtuk.

Mennyi az elég? 

Mondhatjuk persze, hogy máshol több termett, nem volt kedvező az időjárás, jó lett volna ha több terem nálunk is. De mennyi az elég? Tudjuk gyakorolni az elégedettséget ha azt mondjuk, hogy nekünk jutott bőven, megosztjuk másokkal és örülünk annak, amink van? És nem vágyakozni mindig többre? Valójában mit kezdtünk volna több terméssel? Havonta 4 db szabad hétvégi napom van, ebből nagyjából 2 napot tudunk együtt tölteni, amikor tudunk a kerttel, háztartással foglalkozni. Szóval a több termés valószínű ott ment volna tönkre, mert nem lett volna időnk rá. Meglátni és megérteni, hogy annyit kapunk, ami bőven elég, áldás. 

Szerettük volna bölcsen használni azt az ajándékot, amit a föld adott. A cseresznyéből jó adag jutott a helyi iskolába gyereknapra, a szőlőből pedig a helyi iskolába és óvodába. Vegyszermentes gyümölcsöt a jövő generációjának.

Szomszédolás

Azonban nem csak adtunk, hanem kaptunk is rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, szörpöt. Újhagymát, kaprot, petrezselymet, tököt, paprikát, paradicsomot, körtét, patiszont, cukkinit, sárgarépát, karalábét, krumplit.

Így vittem (balra) - így kaptam (jobbra)

Elvittem este a vödör szőlőt - semmit nem várva cserébe - és teli kaptam vissza. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen közösségbe csöppentünk, ahol ez természetes. Nem kellett volna - mondtam - de örömmel fogadjuk. És mondanom sem kell aznap pont ezek a hozzávalók hiányoztak a levesbe. Elmondhatatlan öröm, hogy itt ez a fajta mentalitás működik. Tudom, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, de azt is tudom, hogy máshol is működik. Bízom benne, hogy egyre többen tapasztalhatják meg ezt a fajta közösséget, gondoskodást. 

Ajándék már a fagyasztóban 

Minőségi idő

Egy hűvös szeptemberi estén a ház mellett állunk és hallgatjuk a bőgést, Szofi vizsla leül a lábamra és csak hallgatjuk a csendben feltörő királyok hangját. Közel vannak, olykor szemerkél az eső. Nem nézem az órát, nem sietek, nincs dolgom. 

Kertünk ajándéka eső után

Tudtad, hogy a piacokon ingyenes a gomba bevizsgálása? 

A gombavizsgáló piacok listáját itt találod: http://www.gombalap.hu/index.php/gombavizsgalat

A nagy esőnek hála, szeptember közepén hirtelen virágot hozott a paprika palánta, amit tavasszal kaptunk a szomszédainktól. Miközben szedtem a paprikát öröm járta át a szívem, hogy lesz mit a szendvicsbe tenni, ezt sem kell a zöldségesben megvenni. Gyorsan küldtem Krisztiánnal 5 kg diót a szomszédba a tavaszi kedvességért cserébe.

Kb. 50 kg diót szedtünk, hatalmas öröm!

A cukkinit, salátát másodvetésként a borsó helyére ültettük. A cukkini hatalmas bokorrá nőtt, sorra hozta a virágokat de nem volt rajta termés. Az esélytelenek nyugalmával mentem a kertbe, hogy ő már nem fog idén teremni. És mégis. Kicsi ugyan de a miénk! Szóval a magától kicsit más kontextusban ugyan, de létezik. Magától terem a kert: ha süt a nap, esik az eső, jó a föld. A kert működik nélkülünk is, de milyen jó, hogy láthatjuk a növekedést, a termést. Van egy régi mondás, hogy "a gazda szeme hizlalja a jószágot". Így van ez a kerttel is. Az aszály idején is igyekeztünk minden nap kimenni, locsolni és átérezni, hogy mi történik a kertben. 

Szomszédunk a föld és ég

Amit a vidéki életnek köszönhetünk az a sok jó szó, amit kaptunk a kerítés mellett állva. A közösség, az otthon, részese lenni a természet történéseinek. Közelebb vagyunk az erdőhöz, a mezőhöz. Lettek macskáink, lett kutyánk. Semmilyen mozira vagy étteremre nem cserélnénk el azt az érzést, amikor a saját borsóból készült levest esszük, amikor nyáreste a diófánk alatt grillezünk, vagy a cseresznyeszedés után bográcsozunk. Felbecsülhetetlen érzés, igazi érték ez nekünk.

Nem készítettünk számvetést, hogy mekkora volt a költség, amit szerszámokra, palántára, vetőmagra, eszközökre költöttünk. Biztosan több, mint amit megtermeltünk. A tyúkudvar nem készült még el idő hiányában. Bénázások, tévedések történtek. De jó volt megélni, hogy ez a természetes része az életnek, semmi baj nincs azzal, ha rögtön elsőre vagy akár hatodjára nem sikerül valami. Mert minden tanulható és a tanulás egy folyamat, sok esetben nem elsőre történik.

Az esti békés csend, a reggeli madárdal, a lassulás, az elégedettség érzés megvan. Szóval összeségében azt mondom, hogy:

Igen, nekünk megérte vidékre költözni. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com 

Facebook csoport & Facebook oldal

Az esőfátyoltól nem látom a dombokat, ahol ilyentájt már szarvastehenek legelnek. Hallgatom miként kopognak a cseppek a tetőn, a kapun, a járdán. "Zuhog, mintha dézsából öntenék" szólal meg a lelkemben a mondás. A meleg szobából nézem, ahogy az erdők és mező egésze nyeli  el a rengeteg vizet. A föld szomjasan issza be az összes cseppet, semmi ne vesszen kárba. 

Kilátásom

Fotó: Choose The Light Photolab

Az eső több ajándékot is hozott magával. A kérdés csupán az, hogy nyitott-e a szívünk az elfogadásukra. A hűvös, csapadékos időjárásnak köszönhetően több időt töltünk az otthonunkban, így lehetőségünk van klasszikus zenét hallgatni vagy süthetünk a családnak egy tálca finom süteményt. Elolvashatunk könyveket vagy festhetünk, bármit tehetünk, ami kikapcsol és lelassít. Kirándulni is mehetünk de ne felejtsük: egy tartalék esőkabát nem árthat.

Kirándulás: érkezés után 3 perccel

Fotó: Choose The Light Photolab

Az utóbbi hetekben gyakran vettem a nyakamba a közeli mezőt, hogy hallgassam a szarvasokat. A fényképezőgép végre nem a polcon porosodott, hanem útra kelt velem, hogy lelassítson, megállítson, figyelmeztessen, megörökítsen. 

Magány

Fotó: Choose The Light Photolab 

Az otthonunk maga a paradicsom! Egy lépésnyire van tőlünk minden, ami számomra az életet jelenti. Többen figyelmeztettek, hogy nagyon közel lesznek, hogy pár lépés és rókába vagy őzbe botlok. Mosolyogva mondtam, hogy nem véletlenül költöztünk ide. Esténként mosogatás közben szarvasbőgést hallgatok. Mintha velem szemben állna a bika mondjuk 5 méterre. De tudom, hogy legalább 30-40 méterre van. 

Egyedül

Fotó: Choose The Light Photolab 

8-10 bikát hallok esténként, becsülettel végig bőgték a hónapot. Nászukból május végén-június elején születnek majd az utódok. 

Úton a hívó szóra

Fotó: Choose The Light Photolab 

Miközben forró teát szürcsölve próbáltam egy könyv végére érni éreztem, hogy ki kell néznem az ablakon. Ez a látvány fogadott:

A győztesre várva

Fotó: Choose The Light Photolab 

Amikor évekkel ezelőtt azt mondtam, hogy egy zöldebb bolygóról  álmodom, akkor így képzeltem el a környezetem. Amerre nézek a zöld mezőt, kék eget látok, kerek erdőt vesz körül.

Párban

Fotó: Choose The Light Photolab  

 Az erdő, mező járást összeköthetjük szemétszedéssel. Ha igazán le akarunk lassulni, akkor pedig érdemes csendben figyelni, hogyan zajlik az erdei világ, jeleznek a varjak, lopakodnak a rókák, neszelnek az őzek, bőgnek a szarvasok. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com 

Facebook csoport & Facebook oldal

Kettőt pislogtunk és eltelt a nyár. A nyár, ami nekünk idén a kertben érő paradicsom napsütötte illata, a zsenge borsó zamata, a hajnal hűsítő lélegzetvétele, a délutáni ebéd gyanánt szolgáló roppanós dinnye, a nyári esték fénylő csillagai, a ropogó tűz pattogó hangjai, a fák oltalma a forróságban. A reggelek egyre hűvösebbek, a fű harmatos, a fecskék még itt vannak de már útra készen várják az indulást, amikor egy melegebb vidékre költöznek. Elrepülnek a tél elől. Szeptember elsején egy csendes esővel észrevétlenül megérkezett hozzánk az ősz emlékeztetve minket arra, hogy közeleg a tél...

Kilátás az irodám ablakából

Legutóbb 2 hónappal ezelőtt jelentkeztem, amikor nagy reményekkel sok-sok képpel illusztráltam, hogy hogyan halad a kert. Ha esetleg lemaradtál volna IDE Kattintva olvasható a bejegyzés. Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem, hogy rendszeresen olvastok még akkor is, hogyha nagyobb szünetek is vannak 2 bejegyzés között.

Hálás vagyok a támogató figyelmetekért ebben a zajos világban.

 Kiskertünk a kísérleti évünk nyarán

A kormányzati bejelentésekkel egy olyan lavina indult meg az életünkben, ami alapjaiban forgatta fel azt az állandóságot, amit sikerült 8 hónap alatt kialakítanunk. Újratervezés. Ízlelgettem a kifejezést július közepén aztán eszembe jutott, mintha írtam volna már az újra tervezésről ITT olvashatod.  

Újra tervezünk vagyis újratervezünk. Ami nem könnyű, hiszen az eddigi terveinkről teljesen le kellett mondanunk. A legfontosabb kérdés az, hogy mivel fogunk fűteni és hogyan tudjuk a megnövekedett rezsidíjakat kigazdálkodni. Ezt követi, hogy hogyan tudunk hulladékcsökkentő módon élni úgy, hogy biztosan több csomagolt étel kerül majd az asztalunkra, kevesebbet fogunk főzni. Kérdőjelek sora, amire nem találtunk még választ de dolgozunk a megoldáson.

Miközben egyik rossz hír után jött a másik, csakúgy kapkodtuk a levegőt és bevallom voltak napok, amikor azt kívántam bárcsak vége lenne már, hátha egy kiadós alvás reggelre megszépíti ezeket a csúf híreket. Sajnos nem így történt. Cserébe igyekeztem minden reggelt a kertben indítani, még a forróság előtt, hogy megcsodáljam mit ad nekünk a föld, a nap, a víz ajándékba. A mulcsulásnak hála sikerült egy kis részét a termésünknek megvédenünk a kiszáradástól. Az elmúlt 9 hónap komposztolásának meg lett az eredménye. Szép humusszal tudtuk az ágyásokat feltölteni a vágott fű alá és felé egy réteg került. Amikor időnk engedte kaszáltunk, füvet vágtunk és amit levágtunk, az a mulcsra került.

A kedvenc receptem volt ezen a nyáron, ez az egyszerű de nagyszerű töltött tök.

Húsmentes hétfőkre kiváló választás!
Csak ülni a diófa alatt és a saját kaporral töltött tököt csemegezni, isteni eledel. 

Ha elkészíted, jó étvágyat kívánok!

Szokták mondani, hogy amíg nem a saját bőrödön érzel egy problémát addig nem érzed sajátodnak. Mi elég előrelátóak vagyunk, évek óta teszünk azért, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön ki a háztartásunkból, folyamatosan szeretnénk fejlődni. Ezért is költöztünk vidékre és kezdtünk bele a megvalósításba annak a zöldítő projektnek, amit évekkel ezelőtt megálmodtunk.  

Az elmúlt hetekben több nehézséggel is szembesültünk. Az egyik, hogy komoly vadkárt szenvedtünk, a szarvasok, őzek mind egy szálig lelegelték a szőlőt. A hetekig tartó aszály következtében, már nem volt zöld, amit ehettek volna. Amikor a vadak tövig lerágták a szőlőt, akkor szembesültem vele, hogy éheznek. Nem voltam mérges vagy dühös. Rájuk nem. Amikor az őz és szarvas szőlőt kénytelen legelni, mert nincs semmi más, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mindez hova vezet.  

Egyik este grilleztünk és a férjem fejlámpával a magas ágyásra világított, ahol felbukkant egy róka feje. Hihetetlen, de a róka kirágta a paprika palántát az ágyásból! Azt hittem, hogy az őzek dézsmálják a paprikát. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy a róka a paprikára fanyalodik. Nem ezt tanultuk a róka táplálkozásáról környezetismeret órán... 

Aszály. Amíg nem tapasztaltuk a saját bőrünkön a forróságot, az eső hiányát, nem hittük el vagy inkább nem értettük a jelentését? Amikor ismerősök, barátok beszámoltak, hogy alacsony a Balaton, a Tisza-tó, a Velencei-tó, a Duna, Tisza, hogy a Sajót megmérgezték tiszta szívből sajnáltam. Gyerekkoromban volt egy horgásztavunk egy Natura 2000-es területen. Csodálatos élővilága ámulatba ejtett, érintetlen természet ölelte körül. Apám erdész, vadász volt, akitől azt tanultam meg, hogyha szemetet látok az erdőben vegyem fel. Többet jártam vele etetni, itatni a vadakat, vadkárt felmérni, mint amennyit nyaralni mentünk. Szóval kaptam egy erős alapot, így nem esik nehezemre kitolni a talicskát a házunk melletti részre és összeszedni a szemetet, a vadaknak, madaraknak itatót készíteni, feltölteni friss vízzel. De amikor látom, hogy a mező, aminek zöldellnie kellene, a föld elrepedve, a gazdák egy része tönkremegy és közben nem értjük miért drágul minden őrült módon? Ha figyelünk a természetre és körülnézünk a világban megérthetjük a körforgást, minden mindenre hatással van. Örülök, hogy neki ezt nem kellett megélnie. Lássunk mit vihetünk magunkkal ezekből az állapotokból megoldásként. 

Ezen a nyáron több dolgot is tanultunk. Legelsőként azt, hogy minden csepp víz számít. Így az esővíz gyűjtést kibővítettük és minden létező csetreszbe, tálba, műanyagflakonba, üres edénybe vizet gyűjtünk.  Az elmúlt napokban hatalmas esőzések voltak. Hirtelen szakadt le rengeteg csapadék, ami nem tesz jót a termésnek. Hetekig aszály, majd egy hétig ömlik rá a víz. Kezdjük átérezni, hogy amint a saját bőrünkön tapasztaljuk a klímaváltozást rögtön máshogy állunk a dologhoz. A mi ügyünké válik. Hiszen az életünk múlik rajta.

A vízgyűjtéshez szükségünk van még hordókra, IBC tartályra és esővíz gyűjtőre. Ahogy lehetőségeink engedik folyamatosan bővíteni fogjuk a meglévő készletet, hogy minél több vizet tudjunk tárolni és egy csepp ivóvizet se kelljen locsolásra fordítanunk. 

A sárguló levelek jelzik az ősz közeledtét és azt, hogy nemsokára beindul a fűtési szezon. A termésből a fagyasztóba nem került ugyan de egy kevés az asztalra igen. Itt következik a második fontos tanulság, hogy legyünk hálásak mindenért. A szomszédok, ismerősök gyakran gondoltak ránk, így került az asztalunkra cukkini, burgonya, koktélparadicsom, friss kapor, patiszon, üres befőttesüvegért cserébe lekvár. Amikor nekünk még semmink nem termett is gondoltak ránk és azóta is. Aztán szinte mindenünket elvitte az aszály. Természetes, hogy szomorúak voltunk, hogy nem esik az eső és hiába locsolunk. Azonban kiváló lehetőség volt beszélgetni, ismerkedni, meghallani a történeteket, örömöket, problémákat. Hálásak vagyunk a termésünkért. A legnagyobb meditáció a saját borsófejtés a kertben a diófánk árnyékában egy ezer éves hokedli társaságában és valójában a legnagyobb luxus is.  

A galériában néhány kép az idei zöldekről, amikért hálásak vagyunk

A harmadik dolog, amit megtanultunk, hogy nem szabad túltolni. Az egyik legfontosabb tanács a szomszédainktól az volt, hogy ne vállaljunk nagyobbat, mint amit elbírunk mert nem fogjuk benneörömünket lelni. Sok lesz az újdonság, a változás az életünkben, jó ha sikerélményekkel gazdagodunk bosszankodás helyett. Persze volt, aki megkérdezte, hogy ekkora területet miért nem vetünk be teljesen? Miért nincs "rendes nagy" veteményesünk? A válasz egyszerű. Annyit kell csinálni, amit elbírunk. Idén ez a néhány sor és 5 db magas ágyás volt vállalható. Krisztián két helyen dolgozik, nekem is van egy főállásom, viszem a háztartást. A szőlővel is foglalkoztunk, a területet rendbe kellett szedni, szemét és gaz szempontjából is. Vagyis alig volt olyan szabadidőnk, amiben ne azzal foglalkoztunk volna, hogy az a "pár sor veteményes megmaradjon".

Mi került a komposztunkra?

Kávézacc, zöldséghéj, szürke víz, esővíz, a levágott fű, lehullott gyümölcsök, haj a fésűből, köröm, falevél.

A komposztálásnak köszönhetően a kommunális hulladékunk 60 %-al csökkent! 

Ahogy a korábbi bejegyzésben említettem, nem mostanra terveztük de úgy alakult, hogy le kellett cserélni a konyhát. Sajnos ez hosszabb idő lett, a nyersanyag problémák miatt, mint szerettük volna (9 hónapba telt) és még nincs kész. Azonban örülünk, hogy lassan látjuk a végét.

Változások

Így búcsúzunk az első nyártól, amit vidéken töltöttünk. Éjjel már szarvasbőgés zajlik az ablakunk alatt és elérkezett a kuckózós idő. Természetesen a kerttel továbbra is foglalkozunk de már a téli előkészületeken van a hangsúly.  Köszöntünk ősz, maradj sokáig velünk, hozz örömöt, mosolyt, békességet, csodaszép időt.

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com 

Facebook csoport & Facebook oldal

Amikor kertes házakat kezdtünk keresni nem volt kérdés, hogy egy autó beállónyi vagy zsebkendőnyi zöld fű nekünk nem lesz elegendő. Gyerekkorunktól kezdve más volt belénk kódolva, otthonról hoztuk. Köszönhetjük ezt a vidéki múltunknak, családunknak, gyermekkorunk emlékeinek. Így, amikor találtunk egy 2,100 m2-es telket nagyon boldogok voltunk. Úgy éreztük, itt mindennek lesz elegendő hely, amit csak elképzeltünk. Megteremthetjük a saját kis világunkat és közben egy pici darabot zöldebbé tehetünk ezen a bolygón.

Mivel későn költöztünk és szinte esély sem volt rá, hogy 2021-ben ez a projekt tető alá hozható így nem készültünk fel a tavaszra. Mire megérkeztünk, már fagyott volt a föld, nem lehetett szántani. Ezért úgy döntöttünk, hogy először a metszéseket végezzük el, komposztálókat telepítünk, a mellkasig érő gazt megpróbáljuk felszámolni és egy mini veteményessel indítunk. Magaságyásokat kezdtünk telepíteni, amihez az anyag beszerzés hulladékcsökkentő módon történt. A férjem 2,5 sort fel tudott ásni, a föld egyébként olyan száraz volt, hogy majd beletört az ásó, én a pályaszéléről drukkoltam. Szóval csupán két sorral és 5 db raklap magasítóból készült magas ágyással indultunk el. Először az első szint készült el a magaságyásokban így jelenleg még nem magasak de úgy gondoltuk nem várunk addig, amíg 3-4 sornyi magasítót tudunk menteni, úgyhogy belevágtunk. Lépésről-lépésre építkezünk.

November - június

A mulcsolás elengedhetetlen hiszen nincs az a mennyiségű víz, amivel támogatni tudnánk a veteményest. A levágott, frissen szárított fű tökéletesen megfelel erre a célra. Még nincs mindenhol takarva a teljes ágyás, itt is ahogy haladunk a fűnyírással, úgy egészítjük ki a mulcsot. 

Mit ültettünk? Bálint gazda kertész naplója sokat segített, hogy amennyire csak lehet, már a téli hónapokban felkészüljünk a tavaszra és beszerezzük a vetőmagokat, átgondoljuk, hogy milyen körforgás szerint szeretnénk ezt a kertet művelni ha már szántani nem tudtunk. A kialakítás a fantáziánkon, időnkön, energiánkon vagyis rajtunk múlik.

Az első lépés a dughagyma és a borsó vetése volt. A borsót folyamatosan vetettük, ahogy időnk engedte. Még télen ültettünk magról chilit és koktél paradicsomot, ezeknek a palántái szépen fejlődtek és május végén kikerültek az ágyásba. A citromfű, petrezselyem is helyet kapott a rozmaring és a kapor mellett. A piacokon beszerzett és a szomszédoktól kapott palántáink: karalábé, zeller, paraszt paradicsom, fás paradicsom, tv paprika, chili paprika. Magról ültettem fehérrépát, sárgarépát, spárgát, sóskát. Meglátjuk mi lesz belőle. 

A mulcsoláson kívül nem avatkoztunk be, ha nem szükséges. Az időjárás folyamatos figyelemmel kísérése egy új fajta ritmust hozott az életünkbe. Ha az időjárás változik, a terveink is változnak. Ha például jön egy vihar igyekszünk menteni a menthetőt, bepakolni az udvarról a törékeny, könnyű dolgokat, előkészíteni az esővízgyűjtőket. Ezt leírni kevés időbe telik de megvalósítani annál több idő. Nem túlzás azt állítani, hogy az életünk teljesen megváltozott. Álmodtunk egy világot magunknak.. és most itt az idő tenni azért a világért. A saját bőrünkön is érezzük a változást. Már kora reggel rettenetesen erősen perzselnek a napsugarak, az árnyék aranyat ér. 

Viszonylag korán kiültettünk mindent. Ez egy kísérleti év meglátjuk, hogy mi terem majd ebben a klímában.

Érik a cseresznye, Szofi az árnyékban hűsöl míg a gazdája hagyományos kaszával kaszál. 

A terület rengeteg lehetőséget rejt. A kérdés, hogy mit hozunk ki belőle.

12 óra fűnyírás után 

Lépésről lépésre haladva fedezzük fel a természet szépségét. A következő bejegyzésben egyszerű zöldítő tippeket hozok, tartsatok velünk ezen az utazáson. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com

Facebook csoport & Facebook oldal

Mennydörgés, villámlás. Azt hiszem csak álmodom. Békésen fordulok a másik oldalamra, már megvan a tökéletes póz, boldogan aludnék tovább, amikor ajtókaparást hallok. Úgy tűnik a cicák szeretnének a hálószoba ablakban nézelődni, ideje ébrednem. Lassan foszlik az álom a szemem elől, majd hirtelen újabb mennydörgés, hatalmas csattanás, ez egy fát talált valahol. Vihar van. Hatalmas vihar. Gyorsan ellenőrzöm az állatokat, zárom az ablakokat és ahogy ébredtem, úgy rohanok kifelé. Pizsamában keresem az esőkabátot, amit legutóbb egy turkálóban sikerült szuper áron beszereznem. Megvan a kabát, ekkor eszmélek, hogy még egy gumicsizmám sincs, nem baj, jó lesz a sportcipő. Amilyen gyorsan csak tudok rohanok az esővíz gyűjtő hordókhoz és igyekszem úgy állítani őket, hogy bele is menjen, ne csak mellé. Zubog a víz lefelé. Van, ami már teli van, mozdítani se bírom. Szaladok a házba és hívom Krisztiánt, hogy segítsen. Ekkor tudatosul bennem, hogy mit jelent a szárazság és az aszály, hiszen az elmúlt hetekben ha esett pár mm eső már soknak számított. 

Az előző részben a vidéki életünk első 5-6 hónapját osztottam meg IDE KATTINTVA olvashatod, ha lemaradtál volna. Azt ígértem, hogy a hulladékcsökkentési utunkat mutatom be egy picit részletesebben. Ez csupán néhány dolog, a következő részekben még több tippet hozunk, tarts velünk.

Hajnaltól késő éjjelig tartó hetek vannak mögöttünk. Kora reggel és este kannából locsolunk. Gyűjtjük az esővizet és amennyire csak lehet takarékoskodunk a vízzel. Sikerült vízgyűjtő kannákat szereznünk, amivel 240 l vizet tudunk összegyűjteni. Már ha esik. Június első hajnalán esett végre úgy igazán. Miután a kannákat a helyére tettük, plusz edényeket is tettünk több helyre, hogy minél több víz gyűljön össze. Ezután gyorsan a műhelyből kezdtük az asztalos munkák és szerszámok átpakolását, nehogy elöntse a műhelyt a víz. Hatalmas eső esett, szerencsénkre jeget nem hozott magával. Nem tartott sokáig, de a 280 l gyorsan összejött. Miután elcsitult a vihar, szaladtam a kertbe megnézni, hogy milyen kár keletkezett a veteményesben. Hála Istennek, csak a Bazsarózsa hajolt a földig, pár szem cseresznyét és diót vert le a szél. 

A hulladékcsökkentésben szerintünk sosem lehet kijelenteni, hogy készen vagyunk. Mindig vannak újdonságok és tanulságok mindig lehet fejlődni. Nincs tökéletes hulladékmentesség. Hiszen az azt jelentené, hogy nem fürdünk, nem vásárolunk boltba, nem ülünk autóba, nem tartunk állatot és így tovább. A hulladék jelentős csökkentése, azonban megvalósítható, mindenkinek, saját igénye szerint. Mi a körforgásunk alapjait megteremtettük, még vannak elemek, amik hiányoznak, ahhoz, hogy teljes legyen a kép, de jó úton járunk. A kommunális hulladékunk jelentősen lecsökkent az elmúlt félév alatt a komposztálásnak és a szelektív gyűjtésnek köszönhetően. A műanyag hulladékot havonta 1 alkalommal szállítják el, 1 zsák műanyag 2 hónap alatt gyűlik össze, de ezt is szeretnénk csökkenteni a közeljövőben. A papírhulladékot begyújtáshoz használjuk egyelőre, később még nagy hasznát fogjuk venni.

A komposztba kerül: zöldség, gyümölcshéj, tojáshéj, kávézacc, haj, köröm, fűnyesedék. A kommunális szemetesünk 120 l, ami egy hét alatt nem telik meg. A kommunális hulladékunk nagy része macskaalom, amire a jövőben szeretnénk komposztálható alternatívát találni. Amikor jeleztük az üzemeltető felé, hogy a 120 literes szemetes nekünk sok, döbbenten vettük tudomásul, hogy a 60 l tárolóhoz engedély szükséges és egyébként is ki kell fizetnünk a nagyobb méretű szemetest. Akkor értettük meg, hogy mekkora biznisz a hulladék elszállítása. A portán megörökölt szemetet apránként dolgozzuk fel és így is jóval kevesebb a hulladékunk, mint amiért fizetünk.  

Gyorsan eltelt az első 6 hónap és még gyorsabban telik majd a következő 6. Amikor csak alkalmunk nyílik rá igyekszünk megállni és beszélgetni a szomszédokkal, tanulni tőlük. Az egyik kora tavaszi délutánon 3 helyről is kaptunk, salátát, újhagymát, palántát. Nem volt tervezett, így alakult. Többféle palántát is kaptunk, ami csodálatos érzés! Mindennap, amikor locsolunk, látjuk a hajtásokat és az a sok kedvesség és bátorítás jut róla eszünkbe, amit a kapunál, kerítésnél állva beszélgetés közben kaptunk. Kérdezik, hogy vagyunk, hogy állunk. És mikor soroljuk, hogy mennyi tervünk van és nekünk is 24 órából áll egy nap mosolyognak. Azt mondják türelem, lassan. A lassulást is hozza a vidék magával. Naponta haladunk valamivel és lehet, hogy nem látványos, de mindent megteszünk és ez számít igazán. 

Nemrég kölcsönkértünk egy hagyományos kaszát az egyik szomszédnénitől, aki megmutatta, hogyan használjuk. 3 órás beszélgetés kerekedett belőle. Megmutatta a kertjét és ámulva néztük, hogy egy kósza fűszál nincs az ágyásaiban.  Azt mondta türelem gyerekek, 40 év munkája, amit itt láttok. És akkor megértettük, hogy nem rohanhatunk, nem akarhatjuk, hogy add meg uram de rögtön. Lassulnunk kell és türelmet tanulni.  

A vízgyűjtés, kidobásra szánt hordók megmentése, használata, majd a veteményes öntözése egy szép folyamat. A magaságyásaink kidobásra szánt raklap magasítókból készültek, évről-évre fogjuk őket emelni. A 3. komposztálónk olyan hulladékfából készült, ami a kukorica górénk alapja volt és egy kidobásra szánt raklapot mentettünk hozzá. A fűnyíráshoz a vezetékes fűnyírót egy hagyatékból ajánlották fel nekünk, ami nem csak, hogy ingyen volt, hanem pici karbantartással még hosszú évekig használatban lehet. Továbbá beszereztünk egy akksis fűkaszát, amihez Krisztián asztalos gépeinek az akksijait tudjuk használni, ezzel is nemet mondva a benzinmotoros kaszákra, szennyezett nyesedékre. Amíg az egyik akkumulátort használva vágtam a leendő mulcsot az ágyásokra addig a másik akksival Krisztián megépítette a 3. komposztálónkat.

Miután lekaszáltam a füvet, pár napot hagytam száradni. Majd a talicskába összeszedtem és az ágyásokra tettem. Elkészült az első mulcsunk. Milyen szép ez a körforgás. Miután a tiszta, száraz füvet összeszedtem mentem még egy kört egy szemeteszsákkal és összeszedtem a ház mellett eldobált szemetet - szerencsére nem volt sok - és azt a diófalevelet, amit már nem tudok a komposztálóba tenni a szennyezettsége miatt. Mi volt ennek a fűnyírásnak a tanulsága? Hetekig tartott, amíg a ház melletti oldalt rendbe tettük. Mellkasig érő gaz, évekig elhanyagolt külső terület, ami ha úgy hagyok se szól senki. De minket zavart és szerettük volna ha szép a környezet, ami körülvesz minket. 

Összegezve: mentettünk műanyaghordókat, raklapot, faanyagot, raklapmagasítót, fűnyírót. Ezenkívül igyekszünk minden már itt lévő hokedlit, szerszámot, fa anyagot, követ, cserepet újra használni megtalálni a funkcióját. 

Lépésről lépésre haladva fedezzük fel a természet szépségét. A következő bejegyzésben az újrahasznosítás témakörében hozok néhány tippet, tartsatok velünk ezen az utazáson. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com

Facebook csoport & Facebook oldal