Az esőfátyoltól nem látom a dombokat, ahol ilyentájt már szarvastehenek legelnek. Hallgatom miként kopognak a cseppek a tetőn, a kapun, a járdán. "Zuhog, mintha dézsából öntenék" szólal meg a lelkemben a mondás. A meleg szobából nézem, ahogy az erdők és mező egésze nyeli  el a rengeteg vizet. A föld…