Álmosan nyújtózik a köd a domboldalon, fehér takarója mindenhová elér. November vége van és egy ismerős érzés kerít hatalmába. Amikor oszladozni kezd a köd nekem is derengeni kezd, hogy mi ez az érzés, ami ébredés óta velem van. Tavaly ilyenkor ébredtem fel először az új otthonunkban, a kanapén.…

Sötét van még, amikor álmosan nyújtózom és próbálok magamhoz térni. A lábunknál félálomban dorombolnak a Norvég erdei macskák, Szofi vizslánk a békésen horkol a sarokban, a férj jelzésértékkel a másik oldalára fordul, hiszen még csak 5 óra van. Hetek óta 5-kor kelünk, éjfélkor fekszünk szeretne még…

Októberi hűvös reggel, köd, forró kávé, meleg takaró. A ködöt szemerkélő eső töri át. Az esőcseppek koppanásához hasonlóan forgolódik bennem egy kérdés, amit 2021 decemberében a költözés után pár héttel kaptunk egy ismerőstől: Na, és megérte vidékre költözni? Úgy gondoltam megosztom veletek, hogy…

Kettőt pislogtunk és eltelt a nyár. A nyár, ami nekünk idén a kertben érő paradicsom napsütötte illata, a zsenge borsó zamata, a hajnal hűsítő lélegzetvétele, a délutáni ebéd gyanánt szolgáló roppanós dinnye, a nyári esték fénylő csillagai, a ropogó tűz pattogó hangjai, a fák oltalma a…

Amikor kertes házakat kezdtünk keresni nem volt kérdés, hogy egy autó beállónyi vagy zsebkendőnyi zöld fű nekünk nem lesz elegendő. Gyerekkorunktól kezdve más volt belénk kódolva, otthonról hoztuk. Köszönhetjük ezt a vidéki múltunknak, családunknak, gyermekkorunk emlékeinek. Így, amikor találtunk…

Mennydörgés, villámlás. Azt hiszem csak álmodom. Békésen fordulok a másik oldalamra, már megvan a tökéletes póz, boldogan aludnék tovább, amikor ajtókaparást hallok. Úgy tűnik a cicák szeretnének a hálószoba ablakban nézelődni, ideje ébrednem. Lassan foszlik az álom a szemem elől, majd hirtelen…