Kettőt pislogtunk és eltelt a nyár. A nyár, ami nekünk idén a kertben érő paradicsom napsütötte illata, a zsenge borsó zamata, a hajnal hűsítő lélegzetvétele, a délutáni ebéd gyanánt szolgáló roppanós dinnye, a nyári esték fénylő csillagai, a ropogó tűz pattogó hangjai, a fák oltalma a forróságban. A reggelek egyre hűvösebbek, a fű harmatos, a fecskék még itt vannak de már útra készen várják az indulást, amikor egy melegebb vidékre költöznek. Elrepülnek a tél elől. Szeptember elsején egy csendes esővel észrevétlenül megérkezett hozzánk az ősz emlékeztetve minket arra, hogy közeleg a tél...
Kilátás az irodám ablakából
Legutóbb 2 hónappal ezelőtt jelentkeztem, amikor nagy reményekkel sok-sok képpel illusztráltam, hogy hogyan halad a kert. Ha esetleg lemaradtál volna IDE Kattintva olvasható a bejegyzés. Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem, hogy rendszeresen olvastok még akkor is, hogyha nagyobb szünetek is vannak 2 bejegyzés között.
Hálás vagyok a támogató figyelmetekért ebben a zajos világban.
Kiskertünk a kísérleti évünk nyarán
A kormányzati bejelentésekkel egy olyan lavina indult meg az életünkben, ami alapjaiban forgatta fel azt az állandóságot, amit sikerült 8 hónap alatt kialakítanunk. Újratervezés. Ízlelgettem a kifejezést július közepén aztán eszembe jutott, mintha írtam volna már az újra tervezésről ITT olvashatod.
Újra tervezünk vagyis újratervezünk. Ami nem könnyű, hiszen az eddigi terveinkről teljesen le kellett mondanunk. A legfontosabb kérdés az, hogy mivel fogunk fűteni és hogyan tudjuk a megnövekedett rezsidíjakat kigazdálkodni. Ezt követi, hogy hogyan tudunk hulladékcsökkentő módon élni úgy, hogy biztosan több csomagolt étel kerül majd az asztalunkra, kevesebbet fogunk főzni. Kérdőjelek sora, amire nem találtunk még választ de dolgozunk a megoldáson.
Miközben egyik rossz hír után jött a másik, csakúgy kapkodtuk a levegőt és bevallom voltak napok, amikor azt kívántam bárcsak vége lenne már, hátha egy kiadós alvás reggelre megszépíti ezeket a csúf híreket. Sajnos nem így történt. Cserébe igyekeztem minden reggelt a kertben indítani, még a forróság előtt, hogy megcsodáljam mit ad nekünk a föld, a nap, a víz ajándékba. A mulcsulásnak hála sikerült egy kis részét a termésünknek megvédenünk a kiszáradástól. Az elmúlt 9 hónap komposztolásának meg lett az eredménye. Szép humusszal tudtuk az ágyásokat feltölteni a vágott fű alá és felé egy réteg került. Amikor időnk engedte kaszáltunk, füvet vágtunk és amit levágtunk, az a mulcsra került.
A kedvenc receptem volt ezen a nyáron, ez az egyszerű de nagyszerű töltött tök.
Húsmentes hétfőkre kiváló választás!
Csak ülni a diófa alatt és a saját kaporral töltött tököt csemegezni, isteni eledel.
Ha elkészíted, jó étvágyat kívánok!
Szokták mondani, hogy amíg nem a saját bőrödön érzel egy problémát addig nem érzed sajátodnak. Mi elég előrelátóak vagyunk, évek óta teszünk azért, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön ki a háztartásunkból, folyamatosan szeretnénk fejlődni. Ezért is költöztünk vidékre és kezdtünk bele a megvalósításba annak a zöldítő projektnek, amit évekkel ezelőtt megálmodtunk.
Az elmúlt hetekben több nehézséggel is szembesültünk. Az egyik, hogy komoly vadkárt szenvedtünk, a szarvasok, őzek mind egy szálig lelegelték a szőlőt. A hetekig tartó aszály következtében, már nem volt zöld, amit ehettek volna. Amikor a vadak tövig lerágták a szőlőt, akkor szembesültem vele, hogy éheznek. Nem voltam mérges vagy dühös. Rájuk nem. Amikor az őz és szarvas szőlőt kénytelen legelni, mert nincs semmi más, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mindez hova vezet.
Egyik este grilleztünk és a férjem fejlámpával a magas ágyásra világított, ahol felbukkant egy róka feje. Hihetetlen, de a róka kirágta a paprika palántát az ágyásból! Azt hittem, hogy az őzek dézsmálják a paprikát. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy a róka a paprikára fanyalodik. Nem ezt tanultuk a róka táplálkozásáról környezetismeret órán...
Aszály. Amíg nem tapasztaltuk a saját bőrünkön a forróságot, az eső hiányát, nem hittük el vagy inkább nem értettük a jelentését? Amikor ismerősök, barátok beszámoltak, hogy alacsony a Balaton, a Tisza-tó, a Velencei-tó, a Duna, Tisza, hogy a Sajót megmérgezték tiszta szívből sajnáltam. Gyerekkoromban volt egy horgásztavunk egy Natura 2000-es területen. Csodálatos élővilága ámulatba ejtett, érintetlen természet ölelte körül. Apám erdész, vadász volt, akitől azt tanultam meg, hogyha szemetet látok az erdőben vegyem fel. Többet jártam vele etetni, itatni a vadakat, vadkárt felmérni, mint amennyit nyaralni mentünk. Szóval kaptam egy erős alapot, így nem esik nehezemre kitolni a talicskát a házunk melletti részre és összeszedni a szemetet, a vadaknak, madaraknak itatót készíteni, feltölteni friss vízzel. De amikor látom, hogy a mező, aminek zöldellnie kellene, a föld elrepedve, a gazdák egy része tönkremegy és közben nem értjük miért drágul minden őrült módon? Ha figyelünk a természetre és körülnézünk a világban megérthetjük a körforgást, minden mindenre hatással van. Örülök, hogy neki ezt nem kellett megélnie. Lássunk mit vihetünk magunkkal ezekből az állapotokból megoldásként.
Ezen a nyáron több dolgot is tanultunk. Legelsőként azt, hogy minden csepp víz számít. Így az esővíz gyűjtést kibővítettük és minden létező csetreszbe, tálba, műanyagflakonba, üres edénybe vizet gyűjtünk. Az elmúlt napokban hatalmas esőzések voltak. Hirtelen szakadt le rengeteg csapadék, ami nem tesz jót a termésnek. Hetekig aszály, majd egy hétig ömlik rá a víz. Kezdjük átérezni, hogy amint a saját bőrünkön tapasztaljuk a klímaváltozást rögtön máshogy állunk a dologhoz. A mi ügyünké válik. Hiszen az életünk múlik rajta.
A vízgyűjtéshez szükségünk van még hordókra, IBC tartályra és esővíz gyűjtőre. Ahogy lehetőségeink engedik folyamatosan bővíteni fogjuk a meglévő készletet, hogy minél több vizet tudjunk tárolni és egy csepp ivóvizet se kelljen locsolásra fordítanunk.
A sárguló levelek jelzik az ősz közeledtét és azt, hogy nemsokára beindul a fűtési szezon. A termésből a fagyasztóba nem került ugyan de egy kevés az asztalra igen. Itt következik a második fontos tanulság, hogy legyünk hálásak mindenért. A szomszédok, ismerősök gyakran gondoltak ránk, így került az asztalunkra cukkini, burgonya, koktélparadicsom, friss kapor, patiszon, üres befőttesüvegért cserébe lekvár. Amikor nekünk még semmink nem termett is gondoltak ránk és azóta is. Aztán szinte mindenünket elvitte az aszály. Természetes, hogy szomorúak voltunk, hogy nem esik az eső és hiába locsolunk. Azonban kiváló lehetőség volt beszélgetni, ismerkedni, meghallani a történeteket, örömöket, problémákat. Hálásak vagyunk a termésünkért. A legnagyobb meditáció a saját borsófejtés a kertben a diófánk árnyékában egy ezer éves hokedli társaságában és valójában a legnagyobb luxus is.
A galériában néhány kép az idei zöldekről, amikért hálásak vagyunk
A harmadik dolog, amit megtanultunk, hogy nem szabad túltolni. Az egyik legfontosabb tanács a szomszédainktól az volt, hogy ne vállaljunk nagyobbat, mint amit elbírunk mert nem fogjuk benne
örömünket lelni. Sok lesz az újdonság, a változás az életünkben, jó ha sikerélményekkel gazdagodunk bosszankodás helyett. Persze volt, aki megkérdezte, hogy ekkora területet miért nem vetünk be teljesen? Miért nincs "rendes nagy" veteményesünk? A válasz egyszerű. Annyit kell csinálni, amit elbírunk. Idén ez a néhány sor és 5 db magas ágyás volt vállalható. Krisztián két helyen dolgozik, nekem is van egy főállásom, viszem a háztartást. A szőlővel is foglalkoztunk, a területet rendbe kellett szedni, szemét és gaz szempontjából is. Vagyis alig volt olyan szabadidőnk, amiben ne azzal foglalkoztunk volna, hogy az a "pár sor veteményes megmaradjon".
Mi került a komposztunkra?
Kávézacc, zöldséghéj, szürke víz, esővíz, a levágott fű, lehullott gyümölcsök, haj a fésűből, köröm, falevél.
A komposztálásnak köszönhetően a kommunális hulladékunk 60 %-al csökkent!
Ahogy a korábbi bejegyzésben említettem, nem mostanra terveztük de úgy alakult, hogy le kellett cserélni a konyhát. Sajnos ez hosszabb idő lett, a nyersanyag problémák miatt, mint szerettük volna (9 hónapba telt) és még nincs kész. Azonban örülünk, hogy lassan látjuk a végét.
Változások
Így búcsúzunk az első nyártól, amit vidéken töltöttünk. Éjjel már szarvasbőgés zajlik az ablakunk alatt és elérkezett a kuckózós idő. Természetesen a kerttel továbbra is foglalkozunk de már a téli előkészületeken van a hangsúly. Köszöntünk ősz, maradj sokáig velünk, hozz örömöt, mosolyt, békességet, csodaszép időt.
Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com
