Októberi hűvös reggel, köd, forró kávé, meleg takaró. A ködöt szemerkélő eső töri át. Az esőcseppek koppanásához hasonlóan forgolódik bennem egy kérdés, amit 2021 decemberében a költözés után pár héttel kaptunk egy ismerőstől: Na, és megérte vidékre költözni? Úgy gondoltam megosztom veletek, hogy mit gondolok erről.
Sokan ismertek meg Miskolcon, Londonban, Németországban, Budapesten. Sokaknak én vagyok a tipikus városi lány, aki felküzdötte magát egy vidéki kisvárosból a nagyvárosig. Többeknek furcsa, hogy miért cseréltem le a "menő" városi életem a vidéki életre.
A rövid válasz:
Igen, nekünk megérte.
A hosszabb válasz picit összetettebb ennél. A vidéki életet sokan úgy képzelik el, hogy vesznek egy házat, kerttel aztán a friss tojás, kerti zöldség, az ibrik frissen fejt tej ott terem az asztalon magától. Mint egy kimerevített kép egy tökéletes reklámfilmből. Ahogyan az élet maga sem mindenkinek ugyanolyan ezért valamennyiünknek más megélése van a valóságról. Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy mindennek ára van, minden lemondásokkal, döntésekkel jár. A vidéki élet nem való mindenkinek, de érdemes megpróbálni. Nem a vidéket. Magunkat. Hogy mennyi bennünk a bátorság, a tenni akarás, a vágy a szépre, közösségre, egyszerű, lassabb életre. Nem sértődünk-e meg amikor szembe találkozunk a valósággal, hogy a magától bizony nem létezik. Vagy mégis?
2021 november utolsó napjai
2022 október első napjai
Mit sem tudtunk még arról decemberben, hogy mi vár ránk az első évben, amit kísérleti évnek neveztünk el. Úgy döntöttük megpróbáljuk magunkat és meglátjuk mi lesz belőle. Minden egy közös álommal indult 7 évvel ezelőtt, így volt egy erős alapunk, hogy mit szeretnénk vidéken csinálni, hogy miért választunk egy 500 fő alatti települést otthonunknak.
Álmaink, céljaink
Szerettünk volna minél távolabb kerülni a város zajától, saját zöldséget és gyümölcsöt termelni, tyúkot, kacsát tartani. Csendre elaludni és madárcsicsergésre felébredni. Szerettünk volna kutyát, macskát. Szerettünk volna vegyszermentes ételeket az asztalon látni. Szerettünk volna lassulni és közel élni a természethez. Lássuk, hogy mi vált valóra az álomból, eddig.
Szeptember elsején csendes esővel érkezett az ősz és 3 hétig velünk maradt kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nőtt a fű, a gaz, a gomba. Az első szabad szombat reggelünkön -amikor valaki a másik oldalára fordul- mi akkor indulunk a kertbe romantikázni egy cirka 6 órás fűnyírásra. A férj fűnyíróval, én kaszával vágok neki a teleknek. Néha cserélünk, néha megállunk pihenni egy rövidet. Mozgunk, kint vagyunk a friss levegőn. Csendben tesszük a dolgunkat. Krisztián a zajvédő alatt kabarét hallgat, hogy jobb hangulatban teljen a munka. Hogy szeptember végén már hideg van? Ez van, a fű nem tűnik el magától.
Szofi kutyánk a legnagyobb segítségünk
Ha elfáradunk mehet a gyomirtás, szemétszedés
Mire észbe kapunk már lement a nap, előkerülnek a fejlámpák, felkapcsolnak az éjszakai lámpák és vaksötétben fejezzük be a munkát. Seprés, pakolás, ezt idevisszük, azt odatesszük és már este 8 óra van. A napunk legnagyobb tanulsága, hogy van egy pont, amikor azt kell mondani, hogy: mára ennyi, holnap is van nap.
Hogy telik egy szabad vasárnap? Hiszen aznap nem szabad hangoskodni a helyi rendelet értelmében. Egész napos semmittevős pihenés helyett kezdődhet a főzés, mosogatás, pakolás, újabb mosogatás, takarítás, mosás, edény elrakása. Közben az ember már szabadulna de hát ilyenkor lehet menni a kertbe a komposztot forgatni, a műhelybe összepakolni, diót szedni, gereblyézni, szőlőt szedni, tárolót takarítani.
Pihenés gyanánt sétálni egyet: a kert végébe a tegnap levágott gallyakért. :)
Ugye ezen te is nevettél?
A vasárnap tanulsága, amikor végignézünk az elért eredményen, a levágott fű friss illata emlékeztet -az izomlázon túl - hogy volt értelme a tegnapi napnak. Ez is egy fontos állomás: tanulni a megelégedettséget. Azt, hogy amire jutottunk, az elegendő. Mindig lehetne többet, jobban, máshogy. De döntöttünk valahogy, és ha sikerül, örüljünk a sikernek!
A nyár aszályt hozott magával. Másodkaszálás nem volt, nem nőtt semmi. Ha nem esik az eső nincs legelő. A meggyet leszedtük, szép termésünk lett de a kert haldoklott, kiszáradt a föld hiába locsoltunk. A mulccsal pozitív tapasztalatunk van, ezt visszük tovább jövőre is.
2023 tavaszán és nyarán a terméstől függően:
"Szedd magad" eseményt szervezünk: korai cseresznye és meggyszedésre lesz lehetőség
Szeptemberben miután elkezdett esni termésre fordult a kert. Hirtelen lett padlizsán, citromfű, paprika, chili, vöröshagyma, saláta, petrezselyem. Csak úgy, magától.
Házi padlizsánkrém. A receptet a következő bejegyzésben olvashatjátok majd.
A szőlőnk nagy része vadkár lett, erről ITT olvashatsz. De ami termett a belső udvaron azt szedtük, mentünk a szomszédba, vittünk barátoknak, ettük és csodáltuk, hogy milyen csodaszép és finom szőlőnk lett. Néhány hordónyi is maradt - ami bornak való - azt a szomszédoknak adtuk.
Mennyi az elég?
Mondhatjuk persze, hogy máshol több termett, nem volt kedvező az időjárás, jó lett volna ha több terem nálunk is. De mennyi az elég? Tudjuk gyakorolni az elégedettséget ha azt mondjuk, hogy nekünk jutott bőven, megosztjuk másokkal és örülünk annak, amink van? És nem vágyakozni mindig többre? Valójában mit kezdtünk volna több terméssel? Havonta 4 db szabad hétvégi napom van, ebből nagyjából 2 napot tudunk együtt tölteni, amikor tudunk a kerttel, háztartással foglalkozni. Szóval a több termés valószínű ott ment volna tönkre, mert nem lett volna időnk rá. Meglátni és megérteni, hogy annyit kapunk, ami bőven elég, áldás.
Szerettük volna bölcsen használni azt az ajándékot, amit a föld adott. A cseresznyéből jó adag jutott a helyi iskolába gyereknapra, a szőlőből pedig a helyi iskolába és óvodába. Vegyszermentes gyümölcsöt a jövő generációjának.
Szomszédolás
Azonban nem csak adtunk, hanem kaptunk is rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, szörpöt. Újhagymát, kaprot, petrezselymet, tököt, paprikát, paradicsomot, körtét, patiszont, cukkinit, sárgarépát, karalábét, krumplit.
Így vittem (balra) - így kaptam (jobbra)
Elvittem este a vödör szőlőt - semmit nem várva cserébe - és teli kaptam vissza. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen közösségbe csöppentünk, ahol ez természetes. Nem kellett volna - mondtam - de örömmel fogadjuk. És mondanom sem kell aznap pont ezek a hozzávalók hiányoztak a levesbe. Elmondhatatlan öröm, hogy itt ez a fajta mentalitás működik. Tudom, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, de azt is tudom, hogy máshol is működik. Bízom benne, hogy egyre többen tapasztalhatják meg ezt a fajta közösséget, gondoskodást.
Ajándék már a fagyasztóban
Minőségi idő
Egy hűvös szeptemberi estén a ház mellett állunk és hallgatjuk a bőgést, Szofi vizsla leül a lábamra és csak hallgatjuk a csendben feltörő királyok hangját. Közel vannak, olykor szemerkél az eső. Nem nézem az órát, nem sietek, nincs dolgom.
Kertünk ajándéka eső után
Tudtad, hogy a piacokon ingyenes a gomba bevizsgálása?
A gombavizsgáló piacok listáját itt találod: http://www.gombalap.hu/index.php/gombavizsgalat
A nagy esőnek hála, szeptember közepén hirtelen virágot hozott a paprika palánta, amit tavasszal kaptunk a szomszédainktól. Miközben szedtem a paprikát öröm járta át a szívem, hogy lesz mit a szendvicsbe tenni, ezt sem kell a zöldségesben megvenni. Gyorsan küldtem Krisztiánnal 5 kg diót a szomszédba a tavaszi kedvességért cserébe.
Kb. 50 kg diót szedtünk, hatalmas öröm!
A cukkinit, salátát másodvetésként a borsó helyére ültettük. A cukkini hatalmas bokorrá nőtt, sorra hozta a virágokat de nem volt rajta termés. Az esélytelenek nyugalmával mentem a kertbe, hogy ő már nem fog idén teremni. És mégis. Kicsi ugyan de a miénk! Szóval a magától kicsit más kontextusban ugyan, de létezik. Magától terem a kert: ha süt a nap, esik az eső, jó a föld. A kert működik nélkülünk is, de milyen jó, hogy láthatjuk a növekedést, a termést. Van egy régi mondás, hogy "a gazda szeme hizlalja a jószágot". Így van ez a kerttel is. Az aszály idején is igyekeztünk minden nap kimenni, locsolni és átérezni, hogy mi történik a kertben.
Szomszédunk a föld és ég
Amit a vidéki életnek köszönhetünk az a sok jó szó, amit kaptunk a kerítés mellett állva. A közösség, az otthon, részese lenni a természet történéseinek. Közelebb vagyunk az erdőhöz, a mezőhöz. Lettek macskáink, lett kutyánk. Semmilyen mozira vagy étteremre nem cserélnénk el azt az érzést, amikor a saját borsóból készült levest esszük, amikor nyáreste a diófánk alatt grillezünk, vagy a cseresznyeszedés után bográcsozunk. Felbecsülhetetlen érzés, igazi érték ez nekünk.
Nem készítettünk számvetést, hogy mekkora volt a költség, amit szerszámokra, palántára, vetőmagra, eszközökre költöttünk. Biztosan több, mint amit megtermeltünk. A tyúkudvar nem készült még el idő hiányában. Bénázások, tévedések történtek. De jó volt megélni, hogy ez a természetes része az életnek, semmi baj nincs azzal, ha rögtön elsőre vagy akár hatodjára nem sikerül valami. Mert minden tanulható és a tanulás egy folyamat, sok esetben nem elsőre történik.
Az esti békés csend, a reggeli madárdal, a lassulás, az elégedettség érzés megvan. Szóval összeségében azt mondom, hogy:
Igen, nekünk megérte vidékre költözni.
Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com
