Üdv június, légy kegyes hozzánk

2022. június 05. - Fábián Kalla Lili

Mennydörgés, villámlás. Azt hiszem csak álmodom. Békésen fordulok a másik oldalamra, már megvan a tökéletes póz, boldogan aludnék tovább, amikor ajtókaparást hallok. Úgy tűnik a cicák szeretnének a hálószoba ablakban nézelődni, ideje ébrednem. Lassan foszlik az álom a szemem elől, majd hirtelen újabb mennydörgés, hatalmas csattanás, ez egy fát talált valahol. Vihar van. Hatalmas vihar. Gyorsan ellenőrzöm az állatokat, zárom az ablakokat és ahogy ébredtem, úgy rohanok kifelé. Pizsamában keresem az esőkabátot, amit legutóbb egy turkálóban sikerült szuper áron beszereznem. Megvan a kabát, ekkor eszmélek, hogy még egy gumicsizmám sincs, nem baj, jó lesz a sportcipő. Amilyen gyorsan csak tudok rohanok az esővíz gyűjtő hordókhoz és igyekszem úgy állítani őket, hogy bele is menjen, ne csak mellé. Zubog a víz lefelé. Van, ami már teli van, mozdítani se bírom. Szaladok a házba és hívom Krisztiánt, hogy segítsen. Ekkor tudatosul bennem, hogy mit jelent a szárazság és az aszály, hiszen az elmúlt hetekben ha esett pár mm eső már soknak számított.

Az előző részben a vidéki életünk első 5-6 hónapját osztottam meg IDE KATTINTVA olvashatod, ha lemaradtál volna. Azt ígértem, hogy a hulladékcsökkentési utunkat mutatom be egy picit részletesebben. Ez csupán néhány dolog, a következő részekben még több tippet hozunk, tarts velünk.

Hajnaltól késő éjjelig tartó hetek vannak mögöttünk. Kora reggel és este kannából locsolunk. Gyűjtjük az esővizet és amennyire csak lehet takarékoskodunk a vízzel. Sikerült vízgyűjtő kannákat szereznünk, amivel 240 l vizet tudunk összegyűjteni. Már ha esik. Június első hajnalán esett végre úgy igazán. Miután a kannákat a helyére tettük, plusz edényeket is tettünk több helyre, hogy minél több víz gyűljön össze. Ezután gyorsan a műhelyből kezdtük az asztalos munkák és szerszámok átpakolását, nehogy elöntse a műhelyt a víz. Hatalmas eső esett, szerencsénkre jeget nem hozott magával. Nem tartott sokáig, de a 280 l gyorsan összejött. Miután elcsitult a vihar, szaladtam a kertbe megnézni, hogy milyen kár keletkezett a veteményesben. Hála Istennek, csak a Bazsarózsa hajolt a földig, pár szem cseresznyét és diót vert le a szél.

A hulladékcsökkentésben szerintünk sosem lehet kijelenteni, hogy készen vagyunk. Mindig vannak újdonságok és tanulságok mindig lehet fejlődni. Nincs tökéletes hulladékmentesség. Hiszen az azt jelentené, hogy nem fürdünk, nem vásárolunk boltba, nem ülünk autóba, nem tartunk állatot és így tovább. A hulladék jelentős csökkentése, azonban megvalósítható, mindenkinek, saját igénye szerint. Mi a körforgásunk alapjait megteremtettük, még vannak elemek, amik hiányoznak, ahhoz, hogy teljes legyen a kép, de jó úton járunk. A kommunális hulladékunk jelentősen lecsökkent az elmúlt félév alatt a komposztálásnak és a szelektív gyűjtésnek köszönhetően. A műanyag hulladékot havonta 1 alkalommal szállítják el, 1 zsák műanyag 2 hónap alatt gyűlik össze, de ezt is szeretnénk csökkenteni a közeljövőben. A papírhulladékot begyújtáshoz használjuk egyelőre, később még nagy hasznát fogjuk venni.

A komposztba kerül: zöldség, gyümölcshéj, tojáshéj, kávézacc, haj, köröm, fűnyesedék. A kommunális szemetesünk 120 l, ami egy hét alatt nem telik meg. A kommunális hulladékunk nagy része macskaalom, amire a jövőben szeretnénk komposztálható alternatívát találni. Amikor jeleztük az üzemeltető felé, hogy a 120 literes szemetes nekünk sok, döbbenten vettük tudomásul, hogy a 60 l tárolóhoz engedély szükséges és egyébként is ki kell fizetnünk a nagyobb méretű szemetest. Akkor értettük meg, hogy mekkora biznisz a hulladék elszállítása. A portán megörökölt szemetet apránként dolgozzuk fel és így is jóval kevesebb a hulladékunk, mint amiért fizetünk.

Gyorsan eltelt az első 6 hónap és még gyorsabban telik majd a következő 6. Amikor csak alkalmunk nyílik rá igyekszünk megállni és beszélgetni a szomszédokkal, tanulni tőlük. Az egyik kora tavaszi délutánon 3 helyről is kaptunk, salátát, újhagymát, palántát. Nem volt tervezett, így alakult. Többféle palántát is kaptunk, ami csodálatos érzés! Mindennap, amikor locsolunk, látjuk a hajtásokat és az a sok kedvesség és bátorítás jut róla eszünkbe, amit a kapunál, kerítésnél állva beszélgetés közben kaptunk. Kérdezik, hogy vagyunk, hogy állunk. És mikor soroljuk, hogy mennyi tervünk van és nekünk is 24 órából áll egy nap mosolyognak. Azt mondják türelem, lassan. A lassulást is hozza a vidék magával. Naponta haladunk valamivel és lehet, hogy nem látványos, de mindent megteszünk és ez számít igazán.

Nemrég kölcsönkértünk egy hagyományos kaszát az egyik szomszédnénitől, aki megmutatta, hogyan használjuk. 3 órás beszélgetés kerekedett belőle. Megmutatta a kertjét és ámulva néztük, hogy egy kósza fűszál nincs az ágyásaiban. Azt mondta türelem gyerekek, 40 év munkája, amit itt láttok. És akkor megértettük, hogy nem rohanhatunk, nem akarhatjuk, hogy add meg uram de rögtön. Lassulnunk kell és türelmet tanulni.

A vízgyűjtés, kidobásra szánt hordók megmentése, használata, majd a veteményes öntözése egy szép folyamat. A magaságyásaink kidobásra szánt raklap magasítókból készültek, évről-évre fogjuk őket emelni. A 3. komposztálónk olyan hulladékfából készült, ami a kukorica górénk alapja volt és egy kidobásra szánt raklapot mentettünk hozzá. A fűnyíráshoz a vezetékes fűnyírót egy hagyatékból ajánlották fel nekünk, ami nem csak, hogy ingyen volt, hanem pici karbantartással még hosszú évekig használatban lehet. Továbbá beszereztünk egy akksis fűkaszát, amihez Krisztián asztalos gépeinek az akksijait tudjuk használni, ezzel is nemet mondva a benzinmotoros kaszákra, szennyezett nyesedékre. Amíg az egyik akkumulátort használva vágtam a leendő mulcsot az ágyásokra addig a másik akksival Krisztián megépítette a 3. komposztálónkat.

Miután lekaszáltam a füvet, pár napot hagytam száradni. Majd a talicskába összeszedtem és az ágyásokra tettem. Elkészült az első mulcsunk. Milyen szép ez a körforgás. Miután a tiszta, száraz füvet összeszedtem mentem még egy kört egy szemeteszsákkal és összeszedtem a ház mellett eldobált szemetet - szerencsére nem volt sok - és azt a diófalevelet, amit már nem tudok a komposztálóba tenni a szennyezettsége miatt. Mi volt ennek a fűnyírásnak a tanulsága? Hetekig tartott, amíg a ház melletti oldalt rendbe tettük. Mellkasig érő gaz, évekig elhanyagolt külső terület, ami ha úgy hagyok se szól senki. De minket zavart és szerettük volna ha szép a környezet, ami körülvesz minket.

Összegezve: mentettünk műanyaghordókat, raklapot, faanyagot, raklapmagasítót, fűnyírót. Ezenkívül igyekszünk minden már itt lévő hokedlit, szerszámot, fa anyagot, követ, cserepet újra használni megtalálni a funkcióját.

Lépésről lépésre haladva fedezzük fel a természet szépségét. A következő bejegyzésben az újrahasznosítás témakörében hozok néhány tippet, tartsatok velünk ezen az utazáson.