Az elmúlt félév történései

2022. május 08. - Fábián Kalla Lili

Közel 6 hónappal ezelőtt útnak indultunk és úgy tűnik életünk legjobb döntését hoztuk meg, amikor belevágtunk a vidéki életbe.

Sok minden történt a költözés óta, így havi összegzést készítettem. A napi aktualitásokat a @zoldebbbolygo instagram oldalán követhetitek, ha kíváncsiak vagytok, hogy milyen az életünk vidéken.

November

Első reggel, első dolgom volt a madáretetők és itatók elhelyezése, komposztálók helyének a kijelölése, megépítése. A madáretetés pedig felelősséggel jár ezért is volt a teendőlista élén. Vasárnap megérkeztünk, hétfőn takarítottam és keddtől már itthonról dolgoztam. Szerencsére annyiszor költöztem már életem során, hogy csukott szemmel is ment volna ez a művelet, de bevallom rendesen elfáradtam.

Az első madáretetőnk

December

Ezután szobáról-szobára haladva rendezkedtünk be, nagyon hamar mindennek lett helye és megkezdtük vidéki életünket. A megérkezés utáni első hetek a közművek átírásával kezdődött, majd jöttek a szakemberek órát ellenőrizni. Rövid időn belül kiderült, hogy a bejárati ajtót cserélnünk kell, valamint a konyha átépítését gyorsan meg kell oldanunk még ha nem is úgy, ahogy korábban terveztük. A korábbi raklap ágyunkból komposztálót építettünk a diófaleveleknek, a konyhai hulladékot műanyag komposztálóban kezdtük gyűjteni.

Nagyon hosszú napok következtek hajnaltól-hajnalig dolgoztunk, rendezkedtünk, felújítottunk, festettünk és hirtelen nyakunkon volt a karácsony. Az ünnep előtt és két ünnep között is dolgoztam, úgyhogy a vendégvárásunk tényleg csak a szeretetről és a minőségi időről szólt, nem volt idő végig suvickolni a házat és mindenféle kacatot összevásárolni. Mondjuk boltot nem sokszor láttam 3 hét alatt. A hó is megérkezett az ünnepre és ha ez nem lett volna elég karácsonyi csoda: eszméletlen finom házi süteményt kaptunk a szomszédainktól. Igazi karácsonyi angyaljárás volt, életemben nem ettem ilyen finom sütiket. Krisztián a havat ment felseperni, amikor egy szaloncukor formájú csomaggal lépett a konyhába, hogy nézzem, mit hoztak az angyalok. Rögtön tudtam, hogy jó helyen vagyunk.

Angyaljárás

Január

A szilvesztert barátoknál töltöttük Budán. Majd jött a covid. Ami 3 hetet vett el az életünkből, szerencsére csak annyit és nem az életünket. Szervezetlen, rosszul működő rendszerekkel találkoztunk, kiégett eüvel és tisztázatlan kérdésekkel. Mindeközben a faluban mindenben kaptunk segítséget. Megoldódott a posta, hozták a kisboltból, amire szükségünk volt. Tényleg azt éreztük, hogy annyi a dolgunk, hogy gyógyuljunk. Két hétig néma voltam, nem volt hangom, nem tudtam beszélni. Írásban kommunikáltam és olyan gyenge voltam, hogyha nem a férjem a férjem, most nem lennék itt. Ebben a némaságban ért a hír, hogy egy gyerekkori barátnőm már nincs velünk.

Sokkot kaptam. Ez nem segítette a gyógyulást mert úgy éreztem, hogy ez nem lehet igaz, nem lehet, hogy ő már nem élhet át megannyi csodát, amit én talán természetesnek veszek. 28 éves volt.

Az elmúlt években veszítettem már el időset, fiatalt, rokont, ismerőst, barátot. De ez a halálhír kiszakított egy darabot a szívemből. A gyerekkorom egy darabját. Fél évvel ezelőtt egy gimnáziumi társam halála indított el a házvásárlás útján, akkor a gimnáziumi évek emléke tört darabokra. Akkor mondtam azt, hogy megértettem, addig kell élni, amíg itt vagyok. De ez a halálhír más volt. Túl közel volt. Hetekig a hatása alatt voltam, mai napig elsírom magam ha eszembe jut Ő. A betegség hozta némaságban volt időm meghallani a saját hangom, a saját vágyaim és felismerni ismét, hogy élni kell, amíg élünk. Így érkezett meg kiscsaládunkba a norvég erdei macska, akire 24 évet vártam: Jake, aki megtanított arra, hogy olykor nem az érkezik, akit vársz, nem akkor jön, amikor minden tökéletes és úgy szeret, ahogy vagy. Feltétel nélkül. Azóta is tanít minket minden nap. Ez a hónap a testi-lelki gyógyulás időszaka volt.

Február

A munka nem állt meg, a kertben lépésről lépésre haladtunk. Először a fák elhalt ágait vágtuk le, metszettünk, a diófaleveleket hordtuk külön komposztálóba. Mivel hideg volt az idő és korán sötétedett így keveset haladtunk és fizikailag sem voltam a toppon, küzdöttem a post-coviddal még egy darabig.. A madarak etetése és itatása rendszeres feladat volt, amit ellátunk. Kerti szerszámokat vásároltunk és igyekeztünk felkészülni a tavaszi vetésre, kerti munkákra. A mezőn élő őzek látványa, a naplemente, a friss levegő emlékeztetett minket, hogy ez az élet. Minden perce ajándék.

Tavaszváró kezdőszett

Március

Beköszöntött a tavasz, hosszabbodtak a nappalok. A madáretetés továbbra is mindennapos volt, hiszen -8 fok körüli volt hőmérséklet reggelente. A szabadnapok leginkább szőlőmetszéssel és kertrendezéssel teltek. A közeli piacok és gazdaboltok felkutatása is időt vett igénybe, amit örömmel és olykor nagyon fáradtan tettünk a szabadnapokon. De fáradozásunk nem volt hiábavaló. Csodálatos emberekkel, helyi termelőkkel találkoztunk.

Április

Döngicsélő méhek társaságában csodálom a tájat és írom ezeket a sorokat. Ebben a hónapban lett még egy norvég erdei macskánk - Fenrir - aki nem szerepelt a megálmodott képen, de így hozta az élet. Majd hónap végén megérkezett hozzánk Szofi, egy magyar vizsla, akire szintén nem számítottunk, nem mostanra terveztük. Őrá kb. 20 éve várok. A 2 hetes próbaideje alatt kiderül majd, hogy betud-e illeszkedni a falkánkba. Amikor Jake megérkezett januárban, akkor megtanultuk, akinek jönnie kell, az jön, aki késik az egyszer megérkezik és mindenünk meg van ahhoz, hogy boldogok legyünk.

Virágzó gyümölcsfa alatt írhatok

Május

A hónap első hétvégéjét reggeltől-estig a kertben töltöttünk. Az itt lévő bontott kőből körbe raktuk a növögető epreket és tulipánokat. Végre az utolsó kupac diófalevél is közelebb került a diófalevél komposztálóhoz. Lenyírtuk a füvet, gazoltunk, kapáltunk és elkészítettük a magaságyásainkat, palántáztunk, locsoltunk, gallyaztunk. Pihenésképpen a kertben ebédeltünk, Krisztián sütött lángost, amíg befejeztem a muskátlik átültetését. Sütött a nap, Szofi nyugodtan pihent mellettünk és azt éreztük megérkeztünk. Rengeteg munka vár ránk, de hazataláltunk.