Zöldebb Bolygó

Zöldebb Bolygó

Az elmúlt félév történései

2022. május 08. - Fábián Kalla Lili

Közel 6 hónappal ezelőtt útnak indultunk és úgy tűnik életünk legjobb döntését hoztuk meg, amikor belevágtunk a vidéki életbe.

Sok minden történt a költözés óta, így havi összegzést készítettem. A napi aktualitásokat a @zoldebbbolygo instagram oldalán követhetitek, ha kíváncsiak vagytok, hogy milyen az életünk vidéken. 

November

Első reggel, első dolgom volt a madáretetők és itatók elhelyezése, komposztálók helyének a kijelölése, megépítése. A madáretetés pedig felelősséggel jár ezért is volt a teendőlista élén. Vasárnap megérkeztünk, hétfőn takarítottam és keddtől már itthonról dolgoztam. Szerencsére annyiszor költöztem már életem során, hogy csukott szemmel is ment volna ez a művelet, de bevallom rendesen elfáradtam. 

 

Az első madáretetőnk

December

Ezután szobáról-szobára haladva rendezkedtünk be, nagyon hamar mindennek lett helye és megkezdtük vidéki életünket. A megérkezés utáni első hetek a közművek átírásával kezdődött, majd jöttek a szakemberek órát ellenőrizni. Rövid időn belül kiderült, hogy a bejárati ajtót cserélnünk kell, valamint a konyha átépítését gyorsan meg kell oldanunk még ha nem is úgy, ahogy korábban terveztük. A korábbi raklap ágyunkból komposztálót építettünk a diófaleveleknek, a konyhai hulladékot műanyag komposztálóban kezdtük gyűjteni. 

Nagyon hosszú napok következtek hajnaltól-hajnalig dolgoztunk, rendezkedtünk, felújítottunk, festettünk és hirtelen nyakunkon volt a karácsony. Az ünnep előtt és két ünnep között is dolgoztam, úgyhogy a vendégvárásunk tényleg csak a szeretetről és a minőségi időről szólt, nem volt idő végig suvickolni a házat és mindenféle kacatot összevásárolni. Mondjuk boltot nem sokszor láttam 3 hét alatt.  A hó is megérkezett az ünnepre és  ha ez nem lett volna elég karácsonyi csoda: eszméletlen finom házi süteményt kaptunk a szomszédainktól. Igazi karácsonyi angyaljárás volt, életemben nem ettem ilyen finom sütiket. Krisztián a havat ment felseperni, amikor egy szaloncukor formájú csomaggal lépett a konyhába, hogy nézzem, mit hoztak az angyalok. Rögtön tudtam, hogy jó helyen vagyunk.

Angyaljárás

Január

A szilvesztert barátoknál töltöttük Budán. Majd jött a covid. Ami 3 hetet vett el az életünkből, szerencsére csak annyit és nem az életünket. Szervezetlen, rosszul működő rendszerekkel találkoztunk, kiégett eüvel és tisztázatlan kérdésekkel. Mindeközben a faluban mindenben kaptunk segítséget. Megoldódott a posta, hozták a kisboltból, amire szükségünk volt. Tényleg azt éreztük, hogy annyi a dolgunk, hogy gyógyuljunk. Két hétig néma voltam, nem volt hangom, nem tudtam beszélni. Írásban kommunikáltam és olyan gyenge voltam, hogyha nem a férjem a férjem, most nem lennék itt. Ebben a némaságban ért a hír, hogy egy gyerekkori barátnőm már nincs velünk.

Sokkot kaptam. Ez nem segítette a gyógyulást mert úgy éreztem, hogy ez nem lehet igaz, nem lehet, hogy ő már nem élhet át megannyi csodát, amit én talán természetesnek veszek. 28 éves volt. 

Az elmúlt években veszítettem már el időset, fiatalt, rokont, ismerőst, barátot. De ez a halálhír kiszakított egy darabot a szívemből. A gyerekkorom egy darabját. Fél évvel ezelőtt egy gimnáziumi társam halála indított el a házvásárlás útján, akkor a gimnáziumi évek emléke tört darabokra. Akkor mondtam azt, hogy megértettem, addig kell élni, amíg itt vagyok. De ez a halálhír más volt. Túl közel volt. Hetekig a hatása alatt voltam, mai napig elsírom magam ha eszembe jut Ő. A betegség hozta némaságban volt időm meghallani a saját hangom, a saját vágyaim és felismerni ismét, hogy élni kell, amíg élünk. Így érkezett meg kiscsaládunkba a norvég erdei macska, akire 24 évet vártam: Jake, aki megtanított arra, hogy olykor nem az érkezik, akit vársz, nem akkor jön, amikor minden tökéletes és úgy szeret, ahogy vagy. Feltétel nélkül. Azóta is tanít minket minden nap. Ez a hónap a testi-lelki gyógyulás időszaka volt. 

Február

A munka nem állt meg, a kertben lépésről lépésre haladtunk. Először a fák elhalt ágait vágtuk le, metszettünk, a diófaleveleket hordtuk külön komposztálóba. Mivel hideg volt az idő és korán sötétedett így keveset haladtunk és fizikailag sem voltam a toppon, küzdöttem a post-coviddal még egy darabig.. A madarak etetése és itatása rendszeres feladat volt, amit ellátunk. Kerti szerszámokat vásároltunk és igyekeztünk felkészülni a tavaszi vetésre, kerti munkákra. A mezőn élő őzek látványa, a naplemente, a friss levegő emlékeztetett minket, hogy ez az élet. Minden perce ajándék. 

Tavaszváró kezdőszett

Március

Beköszöntött a tavasz, hosszabbodtak a nappalok. A madáretetés továbbra is mindennapos volt, hiszen -8 fok körüli volt hőmérséklet reggelente. A szabadnapok leginkább szőlőmetszéssel és kertrendezéssel teltek. A közeli piacok és gazdaboltok felkutatása is időt vett igénybe, amit örömmel és olykor nagyon fáradtan tettünk a szabadnapokon. De fáradozásunk nem volt hiábavaló. Csodálatos emberekkel, helyi termelőkkel találkoztunk. 

Április

Döngicsélő méhek társaságában csodálom a tájat és írom ezeket a sorokat. Ebben a hónapban lett még egy norvég erdei macskánk - Fenrir - aki nem szerepelt a megálmodott képen, de így hozta az élet. Majd hónap végén megérkezett hozzánk Szofi, egy magyar vizsla, akire szintén nem számítottunk, nem mostanra terveztük. Őrá kb. 20 éve várok. A 2 hetes próbaideje alatt kiderül majd, hogy betud-e illeszkedni a falkánkba. Amikor Jake megérkezett januárban, akkor megtanultuk, akinek jönnie kell, az jön, aki késik az egyszer megérkezik és mindenünk meg van ahhoz, hogy boldogok legyünk. 

Virágzó gyümölcsfa alatt írhatok 

Május

A hónap első hétvégéjét reggeltől-estig a kertben töltöttünk. Az itt lévő bontott kőből körbe raktuk a növögető epreket és tulipánokat. Végre az utolsó kupac diófalevél is közelebb került a diófalevél komposztálóhoz. Lenyírtuk a füvet, gazoltunk, kapáltunk és elkészítettük a magaságyásainkat, palántáztunk, locsoltunk, gallyaztunk. Pihenésképpen a kertben ebédeltünk, Krisztián sütött lángost, amíg befejeztem a muskátlik átültetését. Sütött a nap, Szofi nyugodtan pihent mellettünk és azt éreztük megérkeztünk. Rengeteg munka vár ránk, de hazataláltunk. 

2022.05.07. - hivatalosan örökbefogadtuk Szofit

A következő részben részletesen leírom, hogy mi az, amivel a vidéki életet hulladékcsökkentő módon próbáljuk élni, tartsatok velünk. 

 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com

 

Facebook csoport & Facebook oldal

 

 

 

Otthonkeresés

Hosszú ideje nem jelentkeztem, ennek okait a korábbi bejegyzésben olvashatjátok IDE kattintva. Azóta túl a covidon, gyermekkori barátok, közeli ismerősök elvesztésén és azon gondolkodom, hogy hol is kéne újra kezdeni. Mert ez az egész otthonkeresés, költözés egy nagy újrakezdés, tanít az élet, hogy nem elég egyszer, sokszor újra kell kezdeni. 
Forrás: Pinterest
Hosszú éveket éltünk a fővárosban, majd az agglomerációban de úgy éreztük a férjemmel mindig is, hogy másra vágyunk. A természet, a jó levegő, az összetartó közösség, a háztáji ételek rettentően hiányoztak az életünkből. A hulladékcsökkentés egy nagy városban nagyon nehéz, főként ha albérletben él az ember. Természetesen mindent megtettünk, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk de ezt a covid időszaka nem segítette. Óriási kazlakban állt nálunk a szemét és minden héten éreztük, amikor a jött a kukásautó, hogy hosszú távon nem lesz ez így jó, egyre messzebb kerültünk a zöldítő céljainktól. Rengeteget dolgoztunk de mindig hiányérzetünk volt, hogy valami nem kerek az életünkben. Sokáig kerestük, hogy vajon mi lehet az ok. 
Az első kép: amikor még csak halovány álom volt az, ami ma már valóság. 
15 éve szavaltam egy a verset és ezek a sorok gyakran adtak erőt. Hittel mondtam, a nehézségek idején is velem volt, édesapám sírjánál is elmondtam, életem legmeghatározóbb verse lett.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nékem is
egy csöndes menedéket.


Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.


Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ…


Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem. 

Wass Albert: A bujdosó imája

Aztán kihúnyt a fény és nem hittem tovább. Esélyét sem láttam annak, hogy ez valaha megadathat nekem. Ezt nagyon nehéz beismerni de valóban így volt. Sok-sok költözésen túl azt gondoltam nekem sose adatik meg az, hogy véglegesnek tűnő helyre költözzek. Vándor voltam, a világban. Majd bujdosó. Bújdostam az igazi vágyaim elől. Aztán jött egy pillanat, amikor azt éreztem elég! Vagy most lépünk vagy soha! Elég a halogatásból, félelmekből, negatív hozzáállásból ideje cselekedni. Megértettem, hogy addig kell élnem, amíg élek, utána már késő bánat. Önvizsgálatot kell tartanom, hogy mi az, ami igazán számít és mire vágyom teljes szívből. Aztán rájöttem, hogy mindarra, ami a versben van, arra igazán vágyom. Ahhoz, hogy megvalósuljon, tennem kell érte.
Álom
Forrás: Pinterest
Elindult az otthonkeresés. A végleges a 30. ingatlan volt, amit megnéztünk. Egy éjjel "véletlen" bukkantam rá a kép nélküli hirdetésre. Adtunk egy esélyt és mikor megláttuk, hogy hol van, hogy néz ki és mennyi lehetőséget rejt gyorsan belevágtunk. 
A covid közepén házat vásárolni igazi kihívás, lehet írok majd arról is egy összegzést, hogy mit tapasztaltunk. Annyi elárulok, hogy nem volt rá túl sok esély, hogy ez 2022 előtt megtörténjen. Valamiért mégis sikerült. Jól álltak a csillagok és ránk mosolygott a Teremtő. 
Sokan segítettek ezen az úton minket, jó szóval, bátorítással, jó tanáccsal. Nem lehetünk elég hálásak. 
Valóság
Közel 4 hónappal később, az első délután körbenéztem és nem hittem el, amit látok. Talán még most sem hiszem el teljesen. A gyermekkori álom megvalósult. De erről a következő bejegyzésben mesélek. 

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com

 

Facebook csoport & Facebook oldal

ÉLET a járvány előtt és után

Az elmúlt félév életem legizgalmasabb időszaka volt, tele nehézségekkel, küzdelmekkel, veszteségekkel. A pandémia rámutatott arra, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetek egyéni vállalkozóként és mekkora anyagi, érzelmi kockázat feltenni az életem arra, amiben hiszek. Egy Zöldebb Bolygóban. 

69930943_10220310816624813_3326313958704414720_o.jpgA járvány kitörésekor egy nap alatt mondták le az összes felkérésemet, a programokkal teli naptár egyik pillanatról a másikra üres lett. A járulékokat, adókat akkor is ki kellett fizetnem, hiába volt üres a kassza. Több, mint fél év előkészítő munkába került, hogy megalapozzam a vállalkozásom, aminek keretében online marketinggel és hulladékcsökkentésről szóló előadásokkal, zöld edukációval foglalkoztam. Beruháztam felszerelésbe, képzésre, önfejlesztésre, "énmárka" építésbe amikor egy szempillantás alatt kihúzták a lábam alól a talajt. Sokan bátorítottak, hogy vágjak bele de a világjárvánnyal senki nem számolt.

81343244_177432913658071_8235541064992161792_o.jpg

Gyorsan váltottam, de az emberek rettegtek és a cégek nem tudták, hogy meddig tart a járvány, ezért a tartalék előadásaimat sem tudtam megtartani, az online marketingre pedig nem akartak költeni. Maradt a vállalkozás befagyasztása és a sakkozás, hogy hogyan fogom kifizetni a járulékot és az adót? További fél év telt el, munka nélkül, kilátástalanul.

123598308_1503247456551171_2963928503376246205_n.jpg

Próbáltam minden erőmmel a Zöldebb Bolygó közösségre fókuszálni aztán megjelentek olyan támadó hangok, hogy úgy döntöttem a saját mentális egészségemet helyezem előtérbe és abbahagyom a tartalmak készítését. A bizonytalanságok közepette nem volt erőm ezerszer elmagyarázni a bizonyítványom, hogy honnan szedem az állításaimat, hogy miért segítek másoknak a háztartási hulladékuk csökkentésében és miért nem teszem ezt 0-24-ben ingyen. Mert nekem is pénzbe kerül az élet, bármilyen meglepő is ez sokak számára. A felhalmozott tudás, a kialakított kapcsolati háló, a befektetett idő pénzbe kerül, minden területen. Időbe telt megértenem, hogy a társadalmunk elvárása a "nekemingyenjár" a "mindenIS". 

dsc_0137.jpg

A blogon átléptük a több ezer olvasót, de nem volt bennem öröm, ezért abbahagytam az írást és a tartalomkészítést, mert annyi támadást kaptam, amit már nem tudtam befogadni. Azt gondolná az ember, hogy a komment szekcióban az egy ügyért harcoló emberek intelligensen képesek kommunikálni, tanulni egymástól, tudnak egymásra higgadtan reflektálni. Sajnos nagyot tévedtem.

desvre.jpeg

Miért osztom meg mindezt? Mert az utóbbi időben többen írtak nekem hogy "irigyellek, minden szuperül összejött Neked, nincs okod panaszra, látom a Facebookon minden király Nálatok". Persze az utat nem látják, amin idáig eljutottunk... Ne csak a sikert mutassuk meg, hanem az utat is.. :) 

Amikor senki nem jelentkezett online konzultációra, amikor az előadásaimat lemondták, akkor elgondolkodtam azon, hogy szeretnék-e éhen halni? Minden túlzás nélkül. Nulla megtakarítással, nulla támogatással, albérlet és rezsi fizetéssel meddig tudom a családi béke határát feszegetni? Hiába jelentkeztem állásokra, mindenhol túlképzett voltam a korábbi munkáim miatt, túl tapasztaltnak számítottam mert jártam külföldön. Egy év alatt 1500 helyre küldtem el a jelentkezésem de pozitív válasz nem jött sehonnan, negatív is kb. 7-8 helyről. Lett volna lehetőségünk elindulni külföldre, de úgy döntöttünk maradunk. Immár 8. éve döntöttünk a maradás mellett. A férjem bátorításának köszönhetem, hogy még mindig Magyarországon élünk. Ő jobban hitt abban, hogy itthon is át tudjuk vészelni ezt az időszakot, mint én. 

Szóval anyagilag a teljes csőd felé száguldottunk, amikor jött egy lehetőség és úgy döntöttem élek vele. Ennek már több, mint egy éve. Akkor felírtam egy papírra, hogy mit szeretnék elérni egy év alatt, arra koncentráltam, hogy elérjem mindazt, ami a listán szerepelt. 

217546984_10226179884827850_412737889643575771_n.jpeg

Most, 28 évesen, büszkén mondhatom, hogy a nyelvvizsga megszerzése után, férjhez mentem, megírtam a szakdolgozatomat, sikeresen államvizsgáztam és a Pro Universitate Juventutis díj mellé megszereztem a diplomámat is. Szociális munkás lettem. (most már tényleg túlképzett vagyok..) Ez volt az álmom, amikor Londonban éltem és sikerült! 

1629793316815kicsi.jpg

Néhány hét álmatlan éjszakája után a kezemben tarthattam a szakdolgozatomat. 

Jó lett az átlagom és hihetetlenül hálás vagyok a férjemért, aki éveken át támogatott, ebben is ő hitt jobban, mint én. Időközben megtanultam egy új szakmát és a szakdolgozat írással párhuzamosan munkahelyet váltottam, betanultam egy új munkahelyen és ennek köszönhetően sokkal több emberrel tudok beszélgetni a hulladékcsökkentésről, mintha megmaradtam volna a saját mikrokörnyezetemnél. 

213124981_10226108067752468_5356557706545814226_n.jpgA kitüntetés mellé megérkezett az Oklevél is :) 

Rettentően nehéz volt mindent összeegyeztetni és sikerrel venni az akadályokat. Azt gondolom mindennek egy titka volt. A step by step, baby steps avagy lépésről, lépésre, kis léptekkel haladtam előre. Igyekeztem kizárni a külvilágot és az adott napi feladatra koncentrálni. Ez nem mindig sikerült, zajlott az élet körülöttünk de amikor épp elkalandoztam elővettem a papírt, amin a céljaim szerepeltek, erőt vettem magamon és az adott fejezetre, az adott feladatra, az adott célra fókuszáltam. 

236557446_6250707565327_2393552407430544972_n.jpeg

Időközben elveszítettem nagyapámat, aki az utolsó nagyszülőként nem érhette meg az örömeimet, sikereimet. Az ismerősi körből is több fiatal és idős ember vesztette életét a járvány miatt. Telt az idő és épp, hogy végre kezdtek helyre jönni a dolgok az életemben elvesztettem az egyik gimnáziumi kollégiumi társamat, aki óriási hatással volt rám a középiskolás évek alatt. Napokig zokogtam a halálhírét követően, egyidősek voltunk. Három hónap telt el a hír óta de még mindig sírok, ha eszembe jut. A legkedvesebb és legderűsebb ember volt, akit valaha ismertem. A mosolya örökre elkísér, pedig nem voltunk soha közeli barátok. Az életével tanított az önzetlenségre, a pozitív hozzáállásra, a sport szeretetére. Az ő halála emlékeztet arra minden nap, hogy addig kell élnünk, amíg élünk. Minden érzelmet meg kell élnünk és szeretnünk kell teljes szívből, mert csak úgy érdemes. A mosolyunk és a kedvességünk pedig mindenkinek jár, önzetlenül.

forest_trees_fog_110131_3840x2160.jpg

Az elmúlt években több közeli embert, családtagot is elvesztettem, nem telt el év temetés nélkül, azt hittem "megedződtem már". De az ő halála kényszerített arra, hogy megálljak és átgondoljam, átértékeljem az életem, a döntéseimet. Azt, hogy hogyan élek, mit teszek, mit engedek meg magamnak és mire várok? Mi az az érték, amit adni tudok és kinek szeretnék adni? 

Leányfalu 2021

Júniusban az egyik kedves barátnőm nyaralójában voltunk segédkezni, ahonnan ez a panoráma tárult elém. Leányfaluhoz több emlék is köt, az önkéntes évem után az új önkéntesek mentorálását segítettem innen, ide menekültünk a vőlegényemmel a világ elől, amikor úgy éreztük, hogy állítsák meg a világot, mert mi ki akarunk szállni. Leányfalu számunkra menedék és emlékek őrzője. Így, amikor megálltam, csak és elgondolkodtam rajta, hogy mekkora utat járt be az a 14 éves kislány, aki egykor elindult otthonról szerencsét próbálni, csak úgy potyogtak a könnyeim és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ezt a panorámát láthatom. Hallhatom a madarak énekét és hallhatom a fák susogását, mikor a nyári szellő kertről kertre jár. Ekkor hoztam egy döntést, ami megváltoztatta az életem. Úgy döntöttem nem várok tovább, ideje a tettek mezejére lépni. 

the_perfect_7-day_jasper_national_park_itinerary_the_mandagies.jpeg

Azóta ezért a döntésért dolgozunk nap, mint nap és bár az online jelenlétünk csökkent, itt vagyunk. Sok-sok tervünk van, aminek az előkészítési fázisában vagyunk és amint publikus lesz mire készülünk, írni fogok róla, becsszó! 

 

 1630905466432.jpg

 

A nyaralásunk utolsó reggelén beköszöntött az ősz. Forró kávét kortyolva néztem végig, ahogy leszállt a kertre a köd és hálát adtam azért, hogy a hideg csípi az arcomat, a madarak énekelnek, az utolsó fecskék a búcsúra készülnek, a zene szívemig hatol és színes pillangók élvezik az utolsó napsugarakat.

"Ez az egy van, Ez az egy élet, Ez az egy sincs, Ha nem éled. Ez az egy van, Ez az egy élet, Ez az egy, Ugye érted?"

Margaret Island

Hulladékcsökkentő online konzultáció, mentorprogram: zoldebbbolygo@gmail.com

 

Facebook csoport & Facebook oldal

süti beállítások módosítása