vidd magaddal

Töltődj fel!

2017. november 06. 06:30 - Kalla Lilla Eszter

Közeledik a tél és attól, hogy hamarabb sötétedik valahogy a feladatok száma nem csökken. Ahogy közeledünk az év vége felé, mintha csak sűrűsödnének a dolgok. Pár hete tűnt fel, hogy akárhogy igazítom a naptáram este 9 előtt nem tudok haza érni. Átlagosan reggel 7 óra körül indulok otthonról és egy idő után nem azt vettem észre, hogy milyen gyorsan telnek el a napok, hanem azt, hogy megint vasárnap van és hoppá! Július helyett november! Az elmúlt hónapokban nagyon keményen dolgoztam, aminek több szinten is meg lett az eredménye. De mindig belefutok a kérdésbe, hogy hogyan tudsz ennyi munka mellett a barátaiddal találkozni? Hogy tudod megőrizni a párkapcsolatod úgy, hogy ne csak túléljetek, hanem megéljétek az életet? 

23192953_1090422354425589_1928471220_n.jpgEz a kérdés a hétköznapok központi témája nálam, hiszen társas lények vagyunk. Ki akar állandóan dolgozni? Az én válaszom egyszerű. Rengeteg munka és türelem szükséges egymáshoz, ez a receptünk. Vannak időszakok, amikor nincs idő magadra, a másikra, senkire. Mégis ott van a fejemben, hogy dolgozhatok bármin vagy lehet egy feladat akármilyen fontos, a párkapcsolatom és a barátaim semmiféleképpen nem szenvedhetik ennek kárát. Szoktam mondani, hogy nem a temetőbe kell a virágot szorgosan hordani, hanem törődni kell a másikkal, addig amíg él és megbecsülni azt, hogy az életének a részesei lehetünk, időt és energiát fordít a kapcsolatunkra. És ez minden kapcsolatra kell(ene), hogy érvényes legyen.

2_1.jpg

Ezért is igyekszünk minden hónapban eljutni valahová, ahol feltöltődünk. Sokszor látjuk ismerőseinken, hogy nagyon el vannak fáradva, elegük van mindenből, kiégés közelben vannak. Átérezzük ezeket a helyzeteket, mert nálunk is voltak nagyon kemény időszakok. Nekünk mindig a minőségi idő segített egymással és saját magunkkal kapcsolatban is. Ilyenkor sokan még mindig ledöbbennek és nem értik miről beszélünk.

"Azt meg hogy kell?"

Időt találni a feltöltődésre. Nem találni kell, azt nem szokott az ember. Csinálni kell időt, helyet a naptárban és nem csak egymásra, hanem magunkra is. Kapcsold ki a wifit, a mobilnetet és tedd a telefonod Ne zavarj állapotba. "Áhh, azt nem lehet." De lehet, sőt kötelezően tanítanám a minőségi idő fogalmát. Ne gondold, hogy a világ megáll nélküled, összeomlik, ha nem reagálsz rögtön. Egy ideje már megfogadtuk és tartjuk is ezt a szabályt, hogy amikor a másikkal minőségi időt akarunk tölteni, akkor nem a telefont nyomkodjuk, hanem egymásra figyelünk.. Ilyenkor nincs facebookozás, instázás, semmi nincs. Csak mi vagyunk. Néhány fotót persze készítünk, hogy megörökítsük a pillanatot, de nem ezzel telik az idő nagy része. 

23227185_10214702036968827_1857728252_n.jpgAz őszi szünetben elterveztük, hogy az antibiotikum kúrám után nem megyünk hosszas túrára, nehogy visszaessek, de mindenképpen elmegyünk kirándulni valahová. Kismarosra esett a választásunk azonban a reggel 7 órai indulás helyett 11 órakor tettük ki a lábunkat a lakásból. Ez egy új dolog és még most tanuljuk, hogy hogyan legyünk rugalmasak és alakítsuk úgy a dolgokat, hogy nem probléma, ha végre sikerül kialudni magunkat és nem kell újra hajnalban felkelni. Van idő megreggelizni, nyugodtan elindulni. Nincs kapkodás, rohanás, stressz.

l.jpg

Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a Királyréti kisvasutat, majd a Patak Vendéglőben megebédeltünk a vonat indulásig. A vonatjegyek ára: egy felnőtt 900 Ft, egy diák 500 Ft volt. Az étteremben minőségi ételeket ettünk, akkora adagot, hogy nem maradt a desszertnek hely. Pedig ez nem sűrűn fordult elő velem. Kettőnknek a főételek, nekem egy nagy tányér húsleves, gyümölcslevek, kávé került összesen 5.200 Ft-ba. Háromszor néztem meg a számlát, mert nagyon jól laktunk, finomat ettünk és a pesti árakhoz képest nevetségesen keveset fizettünk. 

 

Amikor felszálltunk a vonatra mindenhol gyerekes családok ültek és néhány apuka kérdőn nézett ránk, hogy mit keresünk a gyerekzsivajban? Én speciel a csendet kerestem. Csak bámultam ki az ablakon, nem nyomkodtam a telefont, nem küldött értesítést a laptopom, nem kellett a figyelmemet semmi elektronikus kütyüre fordítanom. Csak bámultam ki az ablakon. Vittem könyvet magammal, de annyira gyönyörű volt a látvány, hogy csak igyekeztem minél befogadóbb lenni, hogy az agyam elraktározhassa a káprázatos színeket, a táj görbe vonalait, a napsugarak színjátékát a fákon, az ösvények kanyarulatait. 

23364981_10214711860534410_746611188_n.jpg

Mikor megérkeztünk Krályrétre megálltam egy csörgedező patak feletti kis hídon és csak bámultam a vizet. Éreztem, ahogy kiszáll belőlem a feszültség, megnyugszik a lelkem. 
23283368_10214711873054723_1664861184_n.jpg

Sétáltunk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy visszafelé is kisvonattal megyünk. Rég élveztem ennyire a vonatozást, hiszen nem csináltam SEMMIT. Vagyis mégis. Figyeltem, ahogy haladunk előre az úton és egyre inkább azt éreztem, hogy kienged a mellkasomban hetek óta gyülemlő feszültség. Elfelejtettem a problémákat, a gondokat, a pesti életem. Csak magamra figyeltem, ahogy hirtelen mint egy kislány ujjongani kezdtem, mikor a domboldalon megláttam a belga hidegvérűeket legelni. Csodálatos volt. 

23283573_10214711870174651_1109595555_n.jpg

Maradt még idő a visszaindulásig ezért szerettünk volna lemenni a Dunához. Nem tudtuk merre kell menni, csak vitt a lábunk előre. Egyik, a másik után. Hihetetlen volt a látvány, ami ott fogadott minket. 

23227185_10214702036968827_1857728252_n_1.jpg

Én csak álltam ott és néztem. Próbáltam magamba szívni az illatokat, néztem, ahogy megy le a nap és hullámzik a Duna. Elállt a lélegzetem és éreztem, ahogy mérhetetlen hála önti el a szívem. Mert hiszem, hogy ezek a pillanatok örökre bevésődnek a retinánkba. Minden nap látjuk a mocskot, ömlik ránk a szenny. Az életünk annyira felesleges dolgok, hírek, történések körül forognak sokszor, hogy az hihetetlen idő pazarlás. Ott akkor csak csodáltam a természetet, hogy forog. Nélkülünk is történnek a dolgok. Mi pedig bújjuk a médiát, kivel mi történt. Pedig a lényeg bennünk történik. 

23227139_10214702038128856_1239240897_n.jpg

Nekünk ez a megoldásunk így tudunk az őrült világ közepén viszonylag kiegyensúlyozottak maradni. Egymásra figyelünk és együtt csodáljuk a világot, amiben élünk...

Te mennyi időt adsz magadnak naponta/hetente/havonta? Amikor semmi mással nem foglalkozol csak saját magaddal? Mennyi minőségi idő jut a párodra? Letudod tenni a közösségi médiát és figyelni a belső hangokra?

A következő bejegyzésben elmesélem, hogyan lepett meg egy barátom és segített rádöbbenni, hogy hogyan őrizhetjük meg a barátainkat a rohanásban, tartsatok velem :) 

komment

Winter is coming..

2017. augusztus 07. 06:00 - Kalla Lilla Eszter

A gang elcsendesül, nem rikácsol a szomszédasszony mert ma már nem ugat többet a Böbe és Annus néni sem leskelődik a függöny mögül szaftos pletykákra vadászva. Csend van. Senki nem dohányzik a teraszon, nem cívódik a feleség a férjjel, mert az későn ér haza. Túl nagy a csend. Olyan, amikor az embernek feltűnik, hogy valami  éppen most történik.83d3968dab4d8a88ac8e647615dee85c.jpgAz éjjeliszekrényen lévő lámpa meleg fénnyel tölti meg a szobát, olyan barátságos fénnyel, ami olvasáshoz még pont elég. A ventilátor zümmögése átkonvertálódik és már nem emlékszem az unott arcokra a metrón és a város szagára, ami orrfacsaró bűzzel árasztja el az utcákat. Budapesten elviselhetetlenné válik a hőség, este nyitott ablakoknál várja mindenki a szelet, a friss levegőt, a szmogtalanságot. Lehunyom a szemem és érzem, ahogy az idegeim kisimulnak. Krisztián még szöszöl a konyhában, nem szólunk. Az agyam bekapcsolja a saját filmem és másodpercek törtrésze alatt elrepít oda, ami lehűti túlhevült testemet.83383845.jpgLátok egy képet. Mintha egy drónnal repülnék. Egyre közelebb érek, egyre tisztábban látom és megdöbbenek. Magamat látom. Amikor jéghideg volt a tél - amikor otthon anyám nem mondta, hogy hány fok van, csak annyit, hogy "repkednek" a mínuszok- és azon a fagyos délutánon kiszállunk a Lada Nivából és elindulunk a domb teteje felé. Az ormótlan szürke hótaposóm a legjobb szolgálatot teszi aminek nagyon örülök, óvatosan emelem egyik lábam a másik után. 5 méterenként megállok és jelzek, hogy elfáradtam. De egy férfiak által uralt világban olyan voltam, mint egy kisbárány a farkasok között, akik eldöntötték, hogy belőlem akkor is farkast nevelnek ha báránynak születtem. Féltem a meredek domboldalaktól és a magasságtól, de azért szorgosan meneteltem előre a nehéz hóban és mi következett azután, hogy hiszti helyett leküzdöttem a félelmemet? Megláttam a tájat, ahová apró kislányként gyalogoltam. Káprázatos volt. Csillogott a hó, a hóban lábnyomok, a kopár tájat le kellett volna festeni. Odaértünk a leshez és azt mondta apám, hogy másszak fel. Ne aggódjak, nem fogok leesni. Magas volt. És mitől féltem még a meredek dombok után? A magas lesektől. A les lécei bár vastagok voltak, de fagyosak. És féltem felmászni. Felértem és ott ültünk apámmal a lesen. Ketten. Távol a világ minden bajától. Nála fegyver volt és vártuk, hogy mozduljon valami, elinduljanak az őzek az etetőhöz. Nem mozdult semmi. Csak bámultunk a semmibe, ketten, csendben. d3136bc88beb3bc16f890053acd17c3a.jpgNéztem a fegyvertokot, ami mindig velünk utazott az autóban -bárhová mentünk- mert apukám erdész volt. Sosem lehet tudni mikor jön fácán, róka, disznó. Néztem azt a tokot és most eszembe jut, azóta mennyi minden történt és hogy el kellett adni a fegyvereket, hogy fedezzük az ügyvéd költségeit a hagyaték után. De ezt ott akkor, 6 éves kislányként még nem tudtam. Azon gondolkodtam, ahogy meredten néztem a tájat, hogy vajon az őzek hova bújnak el ilyenkor. Mert az erdő messze van és tudom, hogy félnek az utak mellett közlekedni a zaj miatt. Vajon tudják, hogy itt vagyunk? Tovább bámultam a leheletem amit egy szempillantás alatt elnyelt a hófehér táj. Az érintetlen fehér hó elvarázsolt, még sosem láttam olyan szépet. Csendben üldögélni. Hidegben lenni. Érezni, ahogy az arcomat pirosra csípi a tél. Az jutott eszembe, hogy miért élem ezt át? Vajon egyszer erről könyvet fogok írni? Mi az a pillanat, amire ebből emlékezni fogok ha nagy leszek? A fagyos kesztyűmre? Arra, hogy hogyan csillogott a hó a lemenő nap fényénél? Talán arra a megtett útra, ami a dombon felfelé vezetett? Arra, hogy mennyire féltem, hogy lecsúszok a meredek oldalon? Eszembe jutott, hogy csak néznem kell a tájat, talán a jelen pillanatnak nincs akkora jelentősége a jövőmre nézve. Csak a most van. Talán sosem írok erről egy betűt sem, talán sosem fogok emlékezni rá. De most itt vagyok, hideg van és várom, hogy visszamenjünk a vadászházba és a zöld cserépkályha mellett megmelegedhessek. 5453a67fda081cb33f55f81e712eca6e_2.jpgSzerintem azóta sosem éreztem azt a békét a szívemben és azt a csendet a lelkemben. Hiszen az a csend megismételhetetlen. Semmi mozgás- ami vadász körökben nem jelent jót, sem jó szerencsét. Nem láttunk se szarvast, sem őzet, sem semmit. Mégis azt éreztem, hogy beteljesedett a pillanat. Vajon apám tanítani akart ezzel valamit? Mert akkor nem mondta és most már nem mondhatja el soha. Talán csak azt, hogy néha üljek ki egy lesre és csendesedjek el, ne keressem az értelmét a pillanatnak. Mert vannak pillanatok, amikről tudja az ember, hogy az elméje mélyen bevéste magába. Nem egyszer ültünk lesen, nekem mégis ez a pillanat volt az ami bevésődött. És csak 18 évvel később nyert értelmet a hó hideg illata. Ami akkor lehetetlennek tűnt, felmászni a domboldalra, lemászni a fagyos lesről, ma már gyerekes félelemnek tűnik. Mégis.. mennyi olyan dolog van az életünkben, amitől félünk, majd mikor túl jutunk az elménk gátjain és később vissza nézünk csupán mosolygunk, hogy mennyi mindent legyőztünk már és mennyi minden van még előttünk....

fl262160.jpgPár pillanat volt talán? Nem álom volt, valóság. Hirtelen eszmélek, felülök az ágyban és kérem Krisztiánt, hogy adjon egy papírt meg egy ceruzát. Úgy húzom a vonalakat, mintha az életem múlna rajta. Lerajzolom, amit láttam, hogy ne felejtsem el. Mikor abbahagyom látom csak, hogy Krisztián még mindig ugyanott áll, mikor legutóbb lehunytam a szemem. 

Vajon legközelebb hová repít az emlékezetem?

Fotók: Pinterest

komment

May

2017. június 06. 07:20 - Kalla Lilla Eszter

Mi is történt Májusban? Mivel az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy jó egyedül lenni igyekeztem ehhez a tanácsomhoz tartani magam- higgyétek el, hogy ez nagyon nehéz. Mert másnak megmondani, kitalálni, rálátni sokkal könnyebb, mint a saját problémáinkra a megoldást megtalálni és betartani esetleg azokat a tanácsokat, amiket mi magunk adunk - olykor kéretlenül másoknak.18679050_10213116813179223_1762644959_n.jpg

Mivel ez a hónap a tavaszi szemeszter lezárása és a vizsgaidőszak kezdete volt, ezért úgy alakult az életem, hogy a tanulásra koncentráltam. Heti 4 vizsga után pedig nagyon jól esett kikapcsolódni. Számomra a május a meglepetések hónapja volt. Renget pozitív visszajelzést kaptam és sokat tanultam. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Voltak nagyon nehéz napok amikor nem igazán értettem, hogy mi lesz ennek az egésznek az eredménye, hogyan tudok eljutni egyről a kettőre, de sikerült. A legnagyobb kihívások már nem jelentenek kihívást és ennek nagyon örülök. Átléptem azt a határt, amikor mindig csak megyek, csinálom, mások szólnak rám, hogy nyugi, állj le, pihenj egy kicsit. Most már magamtól is megy a chill, a kikapcsolódás. mikoncert2.jpg

A vizsgák előtti kikapcsolódásként elmentünk megnyitni a nyarat a Budapest Parkba, ahol a Margaret Island koncert nagyon szuper volt. Igaz, hogy az emberem 13 óra munka és egy masszív térdfájás  mellett nem tudta annyira élvezni, mint én, de még így is jó kis este volt. Még sosem voltunk a Parkban, ezért volt nagy élmény. Ráadásul a szeptemberi M.I. koncertre szuper Early Bird jegyek is kaphatóak 06.16.-ig: ITT.

csenge_mives.jpg

Következő nehéz hét levezetéseként elmentünk a Míves Rengetegbe, a helyre, ahol megállt az idő. Igazi mackó paradicsom, csodálatosak a forró csokik, most végre kipróbálhattam a turmixot is. Epres-banános sok tejszínhabbal. Semmi extra igazából csak a friss gyümölcs íze. Két perc alatt elfogyott. Csodálatos este volt, ahol elrepült az idő, játszottunk, rengeteget nevettünk. Miért ajánlom a helyet? A tél elmúltával csitul a vendégsereg és kevesebben vannak, a pincében hűs az idő, így ha nem akarsz megsülni, nem akarsz tömeget, csak nyugit, mackókat, tanulást -ha ehhez WIFIre van szükséged az is van- akkor hajrá, vár a Míves szeretettel. Ha mégis úgy alakul, hogy társasággal mész, akkor pedig lehet játszani, együtt nevetni. Imádom a Mívest. A legkedvesebb zugom Budapesten.

18337384_10212948069720742_673962044_n.jpg

Mentora vagyok egy önkéntes lánynak, így két vizsga között sikerült szervezni vele egy spontán pikniket, aminek a végén kipróbáltunk egy új fagyizót a Pozsonyi utcán. Ami nem a legolcsóbb a pesti árakhoz képest, de az ízek miatt valóban megéri. A fagyimester olasz és tényleg megkaptam azt az ízélményt, amit Dél-Olaszországban is. Fenséges, mindenkinek ajánlom szeretettel :) 
18685277_10213116828939617_2046038058_n.jpgEzt követően- bár nem volt betervezve- egyik nagyon kedves barátom telefonált, hogy lenne egy hétvége Kismaroson, ahova kiderült, hogy egy barátnőm is hivatalos. Így nagy örömmel a szívemben ültem be az autóba és utaztam egy számomra addig ismeretlen helyre, hogy elcsendesedjek. Szívem választottja ezalatt a konfirmációjára készült Galyatetőn, úgyhogy pont jókor alakult minden jól. Kismaros az a hely, ahol az ember öntudatlanul is lelassul. Amikor beszálltam az autóba reggel, akkor két dolog volt a szívemben. Kíváncsiság és az érzés, hogy elegem van Budapestből, csak menjünk már ki a nagyvárosból... Aztán, ahogy felkanyarodtunk az autópályára és megláttam a zöld tájat, a fákat, a hátsó ülésbe süppedve bámultam ki az ablakon és valami melegséget éreztem a mellkasomban. De nem valami olyat, amit mindennap érez az ember lánya... Olyan érzésem volt, mint amikor elkezd kiengedni az összefagyott szív... Erről talán máskor írok majd részletesebben. A hétvége nagyon áldott volt és feltöltődve jöttem haza és álltam neki a maradék vizsgáimra való felkészüléshez.

18763318_10213149855485260_1354944640_n.jpg

Mint minden párnak, így nekünk is időbe telt kitapasztalni, hogy melyikünknek, mikor mihez van kedve, energiája, ideje. Mikor kell felállni és kiszállni kicsit a mókuskerékből. Nagyon nagy tisztelettel figyelem, ahogy K. teljesít a munkahelyén- bár az egészségügyi állapota néha nem a legjobb- és mellette felkészült a konfirmálásra és az érettségit sem adta fel. Épp ezért úgy gondoltam, hogy az őrültek háza közepén ránk fog férni egy kis pihenés, úgyhogy elmentünk és meglátogattuk mosolygós ex-kolléganőjét a Garden Café-ban, ahol mindenkinek ajánljuk a jeges forrócsokit és a dinnyés limonádét... csoda az a hely. Tücskök, madarak, a hátsó bejáraton motorcsónakban is érkezhet a vendég, annyira közel van a Duna és a stég. Kiváló esküvőhelyszín és a kiszolgálás sem utolsó. Úgyhogy nagyon boldogan várom, amikor végre újra ott pihenhetünk. 

18816312_10213149753482710_1493836089_n.jpg

Sokáig nehéz volt tudatosítani magamban, hogy a pihenés elengedhetetlen része a létezésemnek. Ha nem állok meg néha, akkor könnyen válok szörnnyé, akit bedarál a metró zaja. Ember vagyok. Azonban, mikor rájöttem, hogy a tudatos pihenést követően jóban tudok lenni saját magammal, akkor valami megváltozott. Merengtél már azon, hogy a felhők milyen csodálatosan kúsznak az égen? Hogy egyszerűen csak vannak, de milyen lenne az élet nélkülük? Csodálom a felhőket, a tájat, a teremtett világ szépségét és Szigetszentmiklós merengésre egy kiváló hely. Kívánom, hogy találd meg a szürke hétköznapokban a felhőket, a tücskök hangját, a szabadság ízét. Hogy feltöltekezett,  hús-vér szívvel szeretni tudj.

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment

Alone

2017. május 02. 07:13 - Kalla Lilla Eszter

Telnek a hétköznapok és néha olyan gyorsan száguld velünk az élet, mintha csak a vonatablakból figyelnénk az életünket egyfajta külső szemlélőként. Alig fogom fel, olyan gyorsan megyünk, olyan gyorsan történik minden. Nyugi, ez nem A lány a vonaton 2. része. Bár szeretettel ajánlom, nagyon elgondolkodtató film és kapcsolódik is a mai témánkhoz.c584809c6e3d8a047b7a32cfebc6c62c.jpgVolt időm ezalatt a film alatt felfedezni, hogy mennyire lehetünk a tömegben lakatlan szigeten élő túlélőként jelen. Nézd meg az elmúlt heted. Hány féle szerepben parádéztál? Kaptál érte Oscar-díjat? Pedig megérdemelnéd. Múlt héten voltam egy tréningen, ahol a szerepekről volt szó. Elhangzott egy nagyon találó mondat, mégpedig az, hogy: "néha nincs időm álarcot cserélni.." Mert: ember, nő, anya, szerető, feleség, társ, vezető, tréner, tanár, barát, ügyfél, segítő, kliens és még napestig sorolhatnám. Ez egy ember. Nézzünk engem. A páromnak szerető-társa vagyok, az egyetemnek diákja vagyok, néhány embernek barátja vagyok, nagypapámnak unokája vagyok, édesanyámnak a gyermeke vagyok, testvéreimnek testvére vagyok, önkéntesemnek mentora, hozzám fordulónak segítője, Adna Cafénak önkéntese, Szeretethídnak résztvevője, tanácsot tőlem kérőnek tanácsadója vagyok, lakásomnak háziasszonya, földemnek/erdőmnek tulajdonosa, hivatalnak egy ügyfele a sok közül. Szerepek. Neked hányszor kell maszkot cserélned egy nap? Milyen szerepeid vannak?18253892_10212900025559668_929907808_n.jpgBedarál minket az élet és annyi féle szerepben kell kiváló teljesítményt nyújtanunk, hogy meg van rá az esély, hogy elfelejtjük milyenek vagyunk, amikor senki sem lát. Stresszelünk, aggódunk, pedig ha töltünk egy kis időt egyedül- nem a párunkkal, barátainkkal, gyerekeinkkel - hanem teljesen egyedül, akkor megtalálhatjuk a kérdéseinkre a válaszokat. Én rég nem voltam egyedül, mert sok felé megyek, sok mindent csinálok. De rájöttem, hogy szükségem van arra a pár óra egyedüllétre. Szeretek fotózni. Parkban sétálni. Futni. Zenét hallgatni. Egyedül lenni. Falusi lány vagyok és nem tesz jót nekem a Főváros. Egy idő után érzem, hogy semmi másra nincs szükségem, se üvegcipőre, se drága holmikra, csak egy kis magányra, amikor megtalálom önmagam, nem szerepet váltok/játszom, csak Lili vagyok.18192434_982692611865231_7780446717885271102_o.jpg

Te mikor vagy önmagad? Mikor vagy egyedül? Mikor voltál utoljára egyedül? És mikor nem éreztél bűntudatot, mert ellógtál a világ elől és a szerepeid helyett magad voltál? Nekem erdő kell, fák, madarak, csend. Neked mire van szükséged? Mi az, ami közelebb visz, ami megállítja a száguldó vonatot? Előző bejegyzésben írtam a hajtás mérsékléséről. Vidd magaddal azt. És a hajnali csendet, amikor még alszik a város. A békességet, amikor még senki nem kiabál, nem lép rá a lábadra a tömegen. Vidd magaddal a Jó reggelt mosolyát, ami Neked is szól. Egyedül lenni jó.
658dcd9ec297dcd853693e57e1c24163.jpg

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment

Tavaszi (vad)hajtás

2017. április 25. 11:00 - Kalla Lilla Eszter

Itt a tavasz! A múlt heti kis hóesést leszámítva. És persze azt, hogy nincs időnk észrevenni, mert akkora a hajtás körülöttünk és bennünk. Mert itt az év vége és nem engedhetjük meg magunknak, hogy kikapcsoljunk, hajtani kell, szakadatlanul... Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy úgy szeretném élvezni a tavaszi napsütést, és nem mérgelődve észre venni, hogy ömlik rólam a víz, mert egyik nap 20 fok van, a másik nap -1. Szeretném élvezni a tavasz illatát és hangjait. De ebben megakadályoz néhány dolog. Ismerős, amikor hetekig azt sem tudod hol vagy és egyszer csak új hónapot írunk? Mit tehetünk, hogy a tavaszi hajtás, rohanás ideje alatt se veszítsük el a belső kapcsolatot magunkkal? Hogy másokra is maradjon időnk, ne csak a monitort bámuljuk hetekig egyfolytában... De hogyan? Néhány tipp, ami az ördögi kört megszüntetni nem is, de mérsékelni tudja. 01607d0111c575052a641211da7a58fe.jpg

Gyümölcs, gyümölcs, gyümölcs!

Aki olvas vagy ismer személyesen, az vagy kávéval a kezemben szaladgálva ismer, vagy hogy épp arról beszélek, milyen fajta kávét fogok inni, ráadásul egy baristával együtt élve a szakmai dolgokat is igyekszem megtanulni, ha már minőségi kávéról és annak fogyasztásáról van szó. Tavasszal a szeszélyes időjárás is közrejátszik abban, sokszor úgy érezzük, hogy de jó lenne aludni egyet, mindegy, hogy a nap melyik szakaszában tartunk éppen. Erre még rászokott jönni megannyi teendő, ami a tavasszal együtt érkezik. Örülnénk, ha a tavaszi nagytakarítás lenne a legjelentősebb problémánk és a locsolóknak festett piros tojás. De sajnos a beadandó és zh-k időszaka ez, már csak egy lépéssel vagyunk a vizsgaidőszak vagy érettségi előtt. Addig hajtunk, hogy állandó kávé ivásra késztetjük magunkat, mert attól majd jobb lesz. Hát nem, nem lesz jobb. A kávé rövid időre megemeli a vérnyomásunkat, de túl sokat nem segít. Ezért javaslom, hogy minél több gyümölcsöt együnk reggelente kávé helyett. Ne az legyen az első gondolatunk, hogy kávéééééééé. Senkit nem akarok lebeszélni a kávé fogyasztásról, de ez egy különösen nehéz időszak a szervezetünknek, amikor szó szerint le vagyunk merülve, ezért vitaminokra van szükség, ezeket az idény gyümölcsökben meg is találhatjuk, úgyhogy hajrá, gyümölcs evésre fel!

c814d9aaac19d46c78943902efef4926.jpg

NAPSÜTÉS

D vitamint csak akkor tudunk pótolni, ha legalább egy röpke időre találkozunk a napsugarakkal. Ehhez javaslom, hogy feküdjünk ki egy pokrócra a hozzánk közel eső parkba vagy füves területre és ott tanuljunk. Néha elmerenghetünk, hogy milyen szép az idő, tavasz. Összekötjük a kellemest a hasznossal. Tudom, tudom. De tanulni sokkal kényelmesebb bent a szobában, könyvtárban, ahol... Elhiszem, és megértem. De hidd el, hogyha kimozdulunk, érnek minket különböző ingerek, amik nem csak a tananyag fejünkbe töltéséről szólnak, akkor sokkal eredményesebben tanulhatunk. 

560aab2d286733268dce4579455b6d1a.jpg

ALVÁS

Nos, ez egy nehéz téma. Végig gondoltam, hogy jó ötlet-e, ha ezt leírom. Amikor valaki szakdolgozik, vizsgaidőszakra készül, vagy csak egy nehéz pörgős élethelyzetben van, amikor összejönnek a dolgok, és a hivatalos ügyek intézése nem várat magára, akkor nem gyakori a napi 8 óra alvás. Ebben az esetben mit szoktunk csinálni? Sokáig ébren vagyunk, naponta x kávét elfogyasztunk, alszunk pár órát. Ez megy is néhány napig. Aztán csodálkozunk, hogy a teljesítményünk csökken... rohamosan. Hiába a kávé, sokáig vagyunk fel, korán kelünk, vagyis az időt oda szánjuk, még sincs eredmény. Miért? Mert a tartalékainkat éljük fel. Ilyenkor nagyon nehéz azt mondani magunknak - mondjuk egy fontos tanulási periódus közepén- , hogy akkor nyomás aludni. Ha alszunk és hagyunk időt az agyunknak dolgozni, akkor van ideje elraktározni a tanultakat. Csodálatosan működik a testünk. Éjjel, míg mi pihenünk, az agyunk dolgozik. Reggel pedig kipihenten folytathatjuk a tanulást, ügyintézést, bármit. Hallgass a szervezetedre, mert az kitartóan fog jelezni, hogy éppen hol tart a kimerültségben. Ha úgy érzed semmire nem tudsz megoldást, akkor nem csak az alvást választhatod. Állj fel a gép elől és találkozz a barátaiddal, pihenj, olvass valamit amit szórakoztatónak találsz vagy hallgasd meg a kedvenc playlisted.
3981ddf4233d697e25c0233071f09937.jpg

 Ki a házból!

Amikor sűrűsödnek a fejünk felett a problémák, egyre több dolog csúszik össze, mert hiába az előre tervezés, naptárak tömkelege, emberek vagyunk és hatással vagyunk egymásra. Ha párban dolgozunk pl. egy projekten hiába van az enyém kész, ha a másik elúszott a dolgaival, így nem tudjuk a projektet befejezni időre. Mi ilyenkor a teendő? Minél több a probléma, annál jobban hergeljünk magunkat és stresszelünk azon, hogy nem leszünk kész. Ilyenkor javasolt kiszellőztetni a fejünket. Milyen csodálatos a magyar nyelv! Mert ugye a kiszellőztetésben az is benne, hogy menjünk ki és a gondoktól mentesen, felfrissülve folytassuk a megoldás keresést.67b8d6be92b74d1d45b5507859229eed.jpg

 TEA, VÍZ

Nagyon fontos a folyadékbevitel, hogy hidratáljuk a szervezetünket. Mennyi vizet iszol naponta? Ami nem tea, nem cukrozott, nem ízesített víz? Nekem sem megy mindennap tökéletesen, de törekszem rá. Reggelente a kávé helyett a zabkása, gyümölcsök mellé ír krém teát iszom egy pici tejjel, ami megadja azt a lórúgást, amit a kávénál már nem érzek, igyekszem hetente többször zöld teát, borsmenta teát inni, mert nagyon jó élénkítő hatásuk van és valóban felfrissülök tőlük. De emellett nagyon fontos a napi szénsavmentes ásványvíz bevitel. Ha nagyon ragaszkodunk a gyümölcsös ásványvízhez, akkor tegyünk általunk kedvelt gyümölcsöket egy palackba, töltsük meg vízzel és hagyjuk a hűtőben pár órára. Igazi hűs frissítő válik belőle! 

fbdf133591b091bb679b78e7e1de8441.jpg

SPORT, PROGRAMOK

Akár hiszed, akár nem, mióta abbahagytam a kézilabdát, futást, nehezemre esik megmozdulni és kimenni a szabadba. Ideje kimozdulni, feneket megemelni és elindulni a szabadba túrázni, barátokkal koncertre, színházba, kiállításra menni, futni, sétálni, szabadban edzeni. Adj magadnak egy órát és a szervezeted meghálálja. Ha valami megtetszett a felsoroltak közül írd meg mit tapasztaltál :) 

 

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment

Heart break

2017. április 18. 08:06 - Kalla Lilla Eszter

Legutóbbi bejegyzésemben a modern böjtölési formákról volt szó, ha nem olvastad még, akkor ITT megteheted. Azóta eltelt két hét és annyi minden történt, hogy időt kellett adjak magamnak, hogy feldolgozzam. Csodálatos emberekkel találkoztam és láttam szörnyű dolgokat. Sokáig vívódtam, hogy írjam, ne írjam, mikor írjam. Mert ezek a dolgok, amik ekkora hatással vannak rám, előbb vagy utóbb biztos, hogy bejegyzés formájában integetnek majd vissza, de ehhez idő kell.96b8ffcd8eee6f81bd8f84f57659a297.jpg

Az élet zajlik, a kávé segít. Erre az évre azt a challenge-t tűztük ki magunk elé a párommal, hogy bármi is történik, minden hónapban el kell mennünk egy kiváló minősítésű kávézóba, hogy teszteljük azt. Sok szempontot figyelembe veszünk ezeken a "teszteléseken", amiket aztán papírra vetünk és egy borítékba gyűjtjük a tapasztalatainkat. Kíméletlenek vagyunk és nagyon szigorú szemmel, kritikusan nézünk körbe az adott helyen. Erről az év közepe felé olvashattok majd, ahol összesítjük az eredményeket. De miért kell a kávé?2e48d08ff827c64c6de7a4abb90c1b78_1.jpgAz élet nem kérdezi meg, hogy van-e kedved a melletted elzuhanó - sofőr miatt -koponyáját betörő utast felszedni a trolin, úgy hogy előtte 10 perccel ébredtél és valahogy azt hiszed az egész csak egy rossz álom, majd felébredsz. Az élet nem kérdezi meg, hogy mihez van ma kedved. Cuki csillámpónis napot szeretnél, vagy egyszerűen csak azt, hogy mindenki hagyjon békén? Vannak napok, amikor úgy érezzük semmi nem segít. Hiába ölel a párunk, hiába vannak ott a barátok és mondják, hogy minden rendben lesz. Ezekben a pillanatokban álltam fel az íróasztalomtól az elmúlt két hétben és a fontossági sorrendet felállítva rendbe raktam a gondolataimat, érzéseimet, egy forró kávé mellett. Nem volt kritikus körbe nézés, sem szigorú kávé minőség ellenőrzés. Semmi ilyesmi nem volt. Csupán élveztem, ahogy a kávé mellett magamhoz visszatalálhatok ebben a zűrzavaros és olykor nagyon csak bosszantó világban.

3bca86f1290effdd6ee59dbf7d050fc2.jpgIlyenkor nagyon hálás tudok lenni barátoknak, akik a világ másik végéről, melegebb-hidegebb éghajlatról küldik nekem az energiát és nem beleragasztanak a problémába, mint egy oda nem illő puzzle darabot. Hanem segítenek kívülről szemlélni a történetet, egy lépéssel hátrébb állni és felfogni mi történik. Szeretem azokat a beszélgetéseket, amikor nem kell megfelelni, szerepet játszani, "jónak" lenni. Lehetek önmagam az összes hibámmal, nehézségemmel és felfoghatatlan, hogy ezekben a helyzetekben is van aki elfogad és szeret. Hogy többen vannak, az már csak fahéj a cseresznyén.

0f9502baca4cba66c39633058b45c82e.jpg

De bármit is tartogat az élet, mindig van valami, amiért hálás lehetek. Mindig van. Nincs olyan, hogy semmi nem történik velem, csupa rossz dolog csak. Mondhatnám, hogy ezek mind mennyire megterhelő dolgok, és igaz is. De azok a pillanatok, amikor egy szerető ölelés körülfon -pedig én a legkevésbé sem vagyok szerethető ezekben a pillanatokban - vagy csak minden pont akkor, pont úgy alakul, hogy jó legyen. Elkészülnek dolgok, amikre nem is emlékszem, hogy én csináltam és a szomszédnéni rám köszön, hogy milyen szépen süt a nap ma is. Annyi ilyen mikro öröm vehet minket körbe, ha nyitott szemmel járunk. Ezt kívánom ma. Ezt Vidd Magaddal. A nyitott szemet és szívet. 

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment
Címkék: élet barátok troli

Lenten

2017. április 03. 17:35 - Kalla Lilla Eszter

Közeledik a Húsvét, ami valakinek a csokitojást jelenti, valakinek valami egészen mást. A tavaszköszöntő bejegyzésben ígértem, hogy írok a böjtről. Mivel ez már egy hónapja volt elárulom, hogy nem felejtettem el az ígéretem. Előbb azonban tesztelnem kellett hogy be tudom-e tartani a szigorú szabályokat amiket magammal szemben állítottam. 
17495662_10212507523547363_984039438_n.jpg

Édesség a La Deliziában.

Tanulok társadalomkutatást de úgy éreztem semmit nem ér a hangzatos tantárgy, ha nincs mögötte tartalom. Így a böjt témával kapcsolatosan nekiláttam, hogy feltérképezzem ki és mivel böjtöl. Mielőtt megosztom veled a terepmunkám eredményét, kérlek gondolkodj el egy pillanatra, hogy te mikor böjtöltél utoljára és mivel? 17555158_10212507524187379_1195775470_n.jpg

Futás a Szent István Parkban.

A kis kutatásom alatt nagyon sok érdekes dolgot hallottam. Én még abban szocializálódtam, hogy böjtkor kevesebb húst eszünk vagy pl. böjtölünk a csokival. Valami olyan dolgot vonunk meg magunktól, amit nagyon szeretünk vagy szeretünk túlzásba esni azzal az adott dologgal kapcsolatban mert önző énünk azt sugallja, hogy nekünk minden jár. Amikor körbe kérdeztem, hogy mivel böjtölnek manapság az emberek megdöbbentő eredményeket kaptam. A kedvencem a tömegközlekedéssel böjtölés volt, ami dupla kihívást jelentett Budapesten. "Bocsi nem tudunk ott találkozni, böjtölök a tömegközzel." J. Nekem meg leesett az állam, hogy kérdeznem sem kell és jön a válasz. Így persze újra kellett organizálni a találkozót, de megérte. Felnyitotta a szemem, hogy igenis, érdekes téma ez a böjt, és hogy mennyi újat tartogat számomra ez a kutatás. 

17554707_10212507523907372_1527700706_n.jpg

Kávé a Babkában.

És voltak természetesen, akik étellel, alkohollal, kávéval vagy kimondottan Milka csokival vagy cukorral böjtölnek. És akadt olyan is, aki bizony haraggal böjtöl. Állítása szerint ez roppant nehéz. Mert amíg a csokit a szekrényből másnak adod, vagy nem veszed meg, ott is ott van a csábítás. A tömegközlekedés már keményebb dió, hiszen ha Pesten belül el kell jutnod valahova egy metrós 10 perces művelet 40 perc lehet gyalog. Hatalmas a kísértés, hogy csak egy hosszabb távot busszal tegyen meg az ember. De a harag? Kérded te -úgy ahogy én is kérdeztem - hogy lehet azzal böjtölni? 

A hétköznapokban észre sem vesszük, hogy mennyi emberre haragszunk meg. Csak azért, mert hamarabb ült a le metrón én pedig tarthatom a sok csomagot a kezemben, amíg az illető vígan facebookozik. Ismerős? Vagy mert beszólt, rálépett a lábadra, bunkó volt, ellopta az ötletedet az egyetemen, munkahelyen és sorolhatnám - meg te is mert ez mindannyiunkkal előfordul. Ezért böjtölök a haraggal. Amikor valakire egyébként megharagudnék, mert a fent említett dolgokat elköveti, akkor megállok és igyekszem ellenállni a kísértésnek. Eddig jól megy, még csak 5 nap telt el.

Kicsit modern felfogása a böjtnek, nem igaz? És most szeretném megosztani veletek a saját böjtömet. Az elején említettem, hogy szigorú szabályokat állítottam fel, nehogy kísértésbe essek. De mi ellen? Böjtöltetek már stresszel? Nem úgy értem, hogy stresszes volt ellenállni a csokinak. Hanem, hogy mikor stresszelnem kellene egy dolog miatt, akkor azt minőségi időre fordítom. Mit értek ez alatt pontosan?


17555188_10212516208844490_1759235358_n.jpg
Rudas Gyógyfürdő

A barátaim mindig hüledeznek, hogy milyen szervezett vagyok, milyen jól összetudom rakni a naptáram. De amikor arról van szó, hogy mennyi stressz van az életünkben, arról már ők sem szívesen beszélnek. Nekem kijutott a jóból, szeretem a Jó Isten humorát. Én kicsit más dolgok miatt stresszelek, mint az átlag korombeliek. Hagyatéki tárgyalás intézése, 23 éves autó eladása, korona tanú vagyok egy betörési eljárásban, súlyos ekcéma miatt kerítsek orvost, de csak két hónap múlva van időpont, és úgy tűnik egy másik ügyben is kihallgatnak majd, csak győzzem kivárni a telefont a Budapesti Főügyészségtől. Természetesen mindemellett megy az egyetem, teljesíteni kell 2x80 óra gyakorlatot úgy, hogy mondjuk használható portfóliót tudjak belőle írni. Csak 16 tantárgyam van amit nappalin tanulok, mellette angolt korrepetálok, és van egy mentoráltam, aki önkéntes egy menekült központban. Nem ér stressz. Engem? Dehogyis. Kemény vagyok, mint a kád széle. 


17760418_960941077373718_820784342_n_1.jpgCat Café.

Ilyenkor jönnek az "okosok" és mondják, hogy túl sokat vállalok, hagyjam ott az egyetemet menjek el dolgozni, meg nem lehetek ilyen szerencsétlen, hogy ennyi dolog megtörténik velem. Folyamatosan. Egyszerre. Barátságok mentek tönkre emiatt, mert nem értették, hogy mi történik velem és mégis mennyi mindent akarok én az életemből kihozni. Megtanultam, hogy ne érdekeljen mit gondolnak mások és megértettem, hogy ezek a helyzetek bizony kellemetlenek, viszont nem véletlenül történnek. Próbák, amelyeket ki kell állni. Hogy is van? Tűzben megpróbált arany? A nehézségek idején mindig az utazásaimra gondolok, vagy arra, hogy a Vidd Magaddal túlélte a kritikus első évet, és néhányan még olvassátok is. Ezért úgy döntöttem a stresszel fogok böjtölni. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy amit a stressz elvenne a szeretteimmel töltött minőségi időmből azt tudatosan arra fordítom, hogy velük legyek.
17410064_10212456906521969_135260898_n.jpg

Szeged #Áradás konferencia.

Az elején nagyon furcsa volt, hogy ahelyett hogy kihullana a hajam a sok idegességtől elmentünk sétálni egyet a párommal, megittam egy kávét egy régi ismerőssel, elmentünk egy szegedi konferenciára- amire papíron a sok teendő miatt nem lett volna időm. Voltunk futni, elmentünk fürdőbe, kidekoráltam a lakást, kipróbáltunk néhány kávézót. (Erről is olvashattok hamarosan, mert megfogom osztani, hogy melyik kávézóban mit tapasztaltam.) És ami a legfontosabb este 9-kor azt mondom, hogy alvás. Nincs még egy utolsó email, csak még egy utolsó válasz neki és neki és neki. Hanem pihenés van. Így 8-9 óra alvásokkal kipihent vagyok és energikus, minden reggel hajnalban kelek és stresszmentesen a dolgaim végére érek. Jól érzem magam a bőrömben és jöhet akármennyi stressz, lepereg rólam, mert tudom mi a számomra bevált védekezési módszer.

17474749_10212511318562236_1142457993_n.jpg

Vidd Magaddal hajnal 5:30, támogatta a Mad Dog Cafe Haus.

Hogy mit vigyél magaddal? A böjt nem csak a jó dolgoknak a megvonását jelenti az én olvasatomban. Hanem azt, hogy minőségben ott vagyunk annál az adott cselekménynél, ami számunkra a böjt értelmét jelenti. Mivel kipihent vagyok és helyén kezelem a stresszt, a hajnali áhitatok nem úgy telnek, hogy nem látom, hogy mit olvasok, és nem fogom fel miért imádkozom. Fejben ott tudok lenni, ahol kell és nem a kötelező emaileknél, hatósági eljárásoknál, háztartás vezetési nehézségeknél, tanulási problémáknál. Kívánom, hogy találd meg a böjtödben, a valós célt és  az ahhoz vezető valós utat.

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment

Butterfly Effect

2017. március 27. 07:36 - Kalla Lilla Eszter

Olykor eltűnődsz azon, hogy miért történnek veled úgy a dolgok, ahogy? Néha furcsa, néha szuper az életed alakulása attól függetlenül, hogy mit teszel? Hallottál már a pillangó-hatásról?d85e7d96ddcf867391cc02b88b4d87f3.jpgAz előző bejegyzésben írtam arról, hogy Palermóban volt lehetőségem megismerkedni a pillangó-hatással. Ha még nem olvastad a bejegyzést, akkor  ITT megteheted. ac153cfe18ff6ba59b1a997c31262834.jpgEgy éve költöztem új albérletbe és igyekszem szelektíven gyűjteni a hulladékot, nem dobok ki elsőre mindent. A ruhákat IDE adományozom el, a tartós élelmiszert IDE. Az adjkirály oldalán találtam egy 7 gyermekes családot akiknek nagy szüksége van rá. Tudatosan vásárolok. Azt veszem meg, amire szükségem van, nem azt ami megtetszik. Amiből feleslegem keletkezik azt pedig igyekszem megosztani másokkal. A tavaszi lomtalanítás kiváló alkalom volt és pár cipőt is sikerült jó helyre juttatni. Tehát, ami még esetleg újra felhasználható azt gyűjtöm. Befőttes üvegek, műanyag kupakok, ajándéktasakok. Egy év után aztán kezdett szűkös lenni a 28 m2 és az üveghalmok, kupakhegyek. Így a 278 db műanyag kupakot egy idősek klubjába adtam le, ahol kerekesszékre gyűjtenek, az üvegeket pedig a ITT hirdettem meg.17547320_10212519919057243_847380073_o.jpgHamarosan lett is rá jelentkező, 15 db üveget szeretett volna. Soha nem találkoztunk még. Aztán megjelent az ajtómban egy csupaszív lány, aki elmesélte, hogy esküvője lesz nyáron és pont ilyen üvegekre van szüksége a dekorációhoz. Nagyon örültünk, hogy valóban célba talált a gondosan megőrzött, tisztán tartott üveghalom, egy erdei esküvőn fákon fognak lámpásként szolgálni. #boldogság  00010ecd12c4300d2e1bbadae2c557da.jpgÉs mi köze ennek a pillangó-hatáshoz? Ismered a történetet, miszerint egy pillangó szárnycsapása a világ egyik oldalán cunamit okozhat a világ másik oldalán? Hatással vagyunk egymásra. Ahogyan nekem Palermóban az, az egy érintés megváltoztatta az életem, megnyitotta a "harmadik" szemem. Ahogyan rám hatással voltak ott, úgy most én is hatással vagyok másokra. A blog által, az életemmel, a cselekedeteimmel. A globalizáció miatt pedig kölcsönös függésben élünk, de erről máskor írok majd részletesebben. Menjünk közelebb. Mi az, amivel Te hatással vagy másokra? Nem csak arról beszélek, hogy mivel okozol örömöt másoknak. Az egy jó dolog, de a tetteinknek nem csak mosolyt hozó eredményük lehet. ragustami.jpgMióta hallottam róla, azóta megakartam látogatni a Ragústamit. Erre tegnap sort kerítettem, hiszen van náluk Cannoli. Szeretem. De ezen a csodafinomságon túl azért is ajánlom még, mert az olaszok közvetlenségével szolgálnak ki. Kaptunk kóstoló Arancinit és bár a hangulatom nem volt a legjobb, mikor bementünk az olasz felszolgáló srác közvetlenségével és a valódi mosolyával éreztem azt a lelki érintést, amit tovább vittem. Számomra ez nagyon fontos. Nem csak az ízt viszem tovább. Hanem a hangulatot is. Mi az, amivel Te hatsz? Mi az, amit Tőled visznek tovább? 2d2fb588ab4b4084746faa978cc9b74f.jpgHa egyszer Palermóban jársz, kóstold meg a briósba töltött fagyit. Az élet szép. Nekem S. mutatta meg, azóta is hálás a szívem. Ezzel a néhány példával csak szerettem volna ezt közelebb hozni Hozzád. És nem azt kérem, hogy mosolyogj mindenkire, szeress mindenkit, és öleld magadhoz a világot. Bár ezt is kérhetném. De amíg én magam nem vagyok erre képes minden nap, addig mástól sem kérhetek ilyet.

Azt viszont igen, hogy Vidd Magaddal a kérdést. Mi a te szárnycsapásod? 

 

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

 

komment

Palermo

2017. március 22. 16:13 - Kalla Lilla Eszter

Én az érzéseim által létezem. Szeretek hinni abban, hogy vannak dolgok amik csak Nekünk lettek kitalálva és ezeket előszeretettel igyekszem felfedezni. Nem szeretem azt a felfogást, miszerint azért születtünk erre a földre, hogy pénzt keressünk, amiből jó részt számlákat fizetünk életünk végéig. Soha nem voltam kiemelkedő különböző nyelvekből, nem volt hozzá anyagi hátterem, sem igazi támogató közegem, hogy utazzak és világot lássak. Most mégis elmesélem, hogy milyen volt életem első élménye Szicíliában. 

lili.jpg

La Cala kikötő

Mikor Angliából hazajöttem - amit azért jó páran elleneztek- akkor fél évig azért küzdöttem, hogy Budapesten megálljam a helyem. Éreztem, hogy a rengeteg tapasztalat és élmény, ami Londonban hatással volt rám, még ülepszik, ugyanakkor vágytam arra, hogy történjenek velem a dolgok, mégis csak most vagyok fiatal. És az első megkeresés ekkor történt az ÖDE egyik munkatársa által, hogy lenne-e kedvem egy projektre pályázni. Ha kiválasztanak, akkor nyertem egy utat Palermóba. Azt sem tudtam, hogy hol van Palermo és hogy mi is fog ott valójában történni. De utána olvastam a pályázatnak és éreztem, hogy megszólít ez a dolog, jó lenne a részese lenni, így jelentkeztem és elkezdődött az izgatott várakozás. Pár napon belül pedig érkezett egy email miszerint kiválasztottak. Volt nagy örömünnep és ujjongás.

img_20150228_151130.jpgÉletem 4. repülőtere

Elkezdődött egy kaland, amiről korábban álmodni sem mertem volna. Amikor magyar fakton arról mesélt a tanárnő, hogy Olaszország mennyire csodálatos és azt kívánja, hogy egyszer jussunk el és csodáljuk meg, akkor azt gondoltam, én? Biztos nem. Nem ismerem a nyelvet, a kultúrát, menjen oda az, aki tud olaszul. Ilyen korlátolt gondolkodással rugdosott el a Mindenható Palermóba, hogy kikupáljon a napellenzős látásomból. 

palermo.jpgRöpke 3 óra

Mivel egy év alatt sikerült már 10 alkalommal repülnöm ezért a repüléssel nem volt gondom, de az utána következő buszútra nem voltam felkészülve. Nem szeretek buszozni, de Catania repülőteréről el kellett jutnunk valahogy Palermóba. Akkor ennek nem igazán tudtam örülni a fent említett okok miatt, de most már örülök, hiszen nem volt semmi dolgom 3 órán keresztül, csak bámulni ki az ablakon, zenét hallgatni és gondolkodni. Kívánhattam volna ettől többet? Nem, nem hiszem. 

img_20150228_134504.jpgKilátás a buszból

Megérkezésünk után találkoztunk a csoporttal, egy kedves kolostorszerű helyen voltunk elszállásolva. Azt leszámítva, hogy hideg volt és nem volt meleg víz, nagyon tetszett. (A víz probléma később megoldódott.) Találkoztunk a csoporttal és a vezetőkkel. A projekt témája az volt, hogy Butterfly Effect. Őszinte leszek, fogalmam sem volt róla, hogy ez mit takar és mit fogunk csinálni, de kíváncsian álltam a feladatokhoz.img_20150228_090959.jpg

Kilátás a szobából

Csoportokba osztottak minket és városnéző túrára küldtek, egy térképpel és az adott csoporttal különböző helyeket kellett megtalálni és végrehajtani a feladatokat. Nagyon érdekes volt ez számomra, hiszen az embereket nem ismertem és nem tudtuk egymásról, hogy ki milyen karakter. Illetve, hogy kire hogyan hat majd a nyakunkba zúduló eső. A feladatokat megoldottuk, láttunk ebből a szép városból egy részt és még a szállásra is sikerült visszatalálni.

img_20150223_101037.jpg"Készíts fotót magadról és a kikötőről. Ábrázolja a hangulatodat a kép"-vagy valami ilyesmi

Azalatt a pár nap alatt nem csak magamról tanultam sokat, hanem más nemzetekről is. Megtanítottak arra, hogyan bízzak idegen emberekben más kultúrákból és hogy az amit nem ismerek, attól ne féljek, mert nem feltétlenül rossz. Rengeteg finomságot kóstolhattam meg, ezek közül a Cannoli volt a legkedvesebb emlék. Egy adagért bármikor repülőre ülnék, ez nem kérdés.

img_20150223_213949.jpgMi standunk

A feladatok közül csak egyet osztanék meg veletek, ami megváltoztatta az életemet. Összeraktak minket különböző csoportokba, a mi csoportunk 4 főből állt. Aki ismert tudja, aki nem az tudja meg, hogy gyűlölök táncolni, mások előtt főleg. Nekem ez soha nem ment és nem is erőltettem. A csoportok feladata az volt, hogy szorosan körbe fogták a középen álló embert, akinek csukva kellett tartani a szemét. Elindult a zene, és a kör közepén lévő embert ki kellett mozdítani a stabil állóhelyzetből. Meglöktek itt, meglöktek ott és a körre bízva magam mozognom kellett. Különböző pontokon érintettek meg (nem csak a táncot utálom, hanem azt is, amikor vadidegen emberek bárhol megérinthetnek). Nem telt bele sok idő, mikor egy 150 centi magas portugál hölgy a szemöldököm közötti részt érintette meg, mert felnyújtózva ott ért el. És akkor ott, bekapcsolódott valami. Mintha megnyomtak volna egy gombot. Elkezdtem táncolni. Élvezni azt, hogy a testem mozog. Hogy mozoghat. Hogy nem kell mereven egy helyben állnom, hanem hogy a bennem lévő energiák 100%-ig felszabadulnak. És akkor minden megváltozott. Nevettem, táncoltam, boldogság járt át és nem értettem semmit, de egyszerre megértettem minden folyamatot, ami bennem zajlott. Hallottam a zenét, és a szívverésemet, ahogy a kettő összhangban van. 

img_20150226_101034.jpg"Mozogj csukott szemmel és bízz meg a körülötted lévő emberekben."

Így indult minden. Ott, akkor. És ezután, mikor Palermo belvárosában leültem meginni egy kávét, elöntött ez az érzés, és elkezdtem írni. Azóta ez szokásommá vált, minden városban írok, ahol csak járok. És ha visszanézek, most már tudom, hogy miért készítettem a fotókat, hogy miért írtam. Emlékszem sokan megkérdezték miért így fotózok különböző helyeken, miért fontos mindent dokumentálnom és miért őrzöm meg a jegyzeteimet, ezekről az utakról. Valahogy a lelkiszemeim előtt már láttam ezt a blogot, ahogy azt is, hogy minek hol lesz a helye. Csodálatos látni, hogy ott, az a mozdulat indított el mindent. Adta meg az erőt ahhoz, hogy blogoljak, hogy megosszam a történetemet. És ehhez az kellett, hogy elrepüljek x kilométerrel odébb és egy alacsony leányzó megérintse a homlokomon azt a pontot. Ez az az érzés, amit sosem fogok elfelejteni. Mai napig átjár az érzés, és hálát adok, hogy így alakult az életem. Angliában nem volt elég merszem, utána pedig úgy éreztem, hogy már semmi érdekes nem történik velem, ugyan miről írnék?

palermo_1.jpgSéta Palermóban

Ha félelmeid vannak és nem mersz megtenni valamit, ha érzed, hogy valami már ezer éve a szívedbe van írva, és nem teszed, tegyél egy lépést. Bátran, előre, csak egy lépést. Bármi is legyen az, amire teremtve lettél, biztos vagyok benne, hogy már a szívedbe van írva és minden tehetséged adott ahhoz a dologhoz. Mire vársz még? Meddig halogatod az életed? Hiszem azt, hogy az élet azután kezdődik, amikor megtaláljuk az értelmét. A választ arra, hogy nekünk mi dolgunk ezen a világon. Hallgass el, sétálj egyet, figyelj arra, hogy mi van benned. Ne arra, hogy mit mondanak mások, mi a realitás, mit várnak el a családodban. Arra figyelj, ami csak Neked lett adva. 

És, hogy miről szól a Butterfly Effect? A következő bejegyzésben elárulom :) 

Zene: W.E. Soundtrack

European Youth Portal: Ha utaznál és szívesen részt vennél az Erasmus+ projektjein.

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment

Happy Birthday

2017. március 13. 08:02 - Kalla Lilla Eszter

Elbátortalanít a környezet ahol élsz? Régóta motoszkál benned a változás iránti vágy, de nem akarsz tudomást venni róla? Érzed és érzékeled, hogy az, ahogyan élsz nincs jó hatással a jövődre? Változnál és változtatnál, de mindenki azt mondja maradj nyugton, örülj annak, ami van és ne is legyél kíváncsi a komfort zónádon túlra?0b77676701700d93fbe79b5881adb6a3.jpgNéhány éve, amikor Londonban éltem heti szinten találkoztam A kérdéssel. "és akkor te is kint maradsz, ugye?". Hát nem maradtam kint. Bár sokan mondták, hogy itthon aztán semmit nem tudok majd kezdeni az életemmel, és hogyan fogok én túlélni, nem fogok munkát kapni egy érettségivel. Ne álmodozzak, maradjak kint mosogatni vagy kávét főzni, és akkor majd szuper életem lesz. Ezt mondták mások. Ahogy közeledett a döntés ideje elmentem egy parkba sétálni és leültem a fűbe. Hallgattam a város zaját, a tömegközlekedést, az embereket, a történéseket. Tudod mit nem hallottam csak? A csendet. És erre ott kellett rádöbbennem, a fűben ülve, várva a megoldást. Utólag látom csak, hogy a megoldás már régen megvolt, csak előtte inkább a realitás talaján állva akartam végig gondolni, hogy ki is vagyok én, mik a lehetőségeim. És mikor nem hallottam a csendet, akkor realizáltam, hogy mekkora butaságot csinálok. Megakartam magyarázni, hogy otthon mennyire rosszak a körülmények, hogy nincs hátterem, aki támogatni tudna, és egyébként is, kit érdekelnék én Budapesten? Angliában mindenki laza, van lehetőség a fejlődésre, jobb életszínvonalat tudnék megteremteni. És ennél a pontnál álltam fel a fűből és sétáltam vissza a szállásra, hogy megvegyem a hazaútra szóló repülőjegyemet.77c0b91272e7f43e0bd6f0b9735e204e.jpgBudapest volt a cél, de 0 megtakarítással nem tudtam rögtön albérletbe költözni. Így Halásztelken fogadott be a magam reformátusságával egy 7 tagú római katolikus család, akiknek ezúton is köszönök minden segítséget és szeretetet, azt a sok jót amit csak adtak. Így indult a kaland. Onnan jártam be Budára, az első kerületbe iskolába, egy idegenvezető képzést csináltam. Aztán két hónap után beköltöztem életem első fizetett szobájába a XI. kerületbe. Természetesen itt is inkább a negatív hangok jelentek meg, hiszen aggódtak értem a barátaim, miből fogom fizetni a lakást munka nélkül, mert ahogy fent említettem a családomra nem számíthattam. Ennek ellenére belevágtam, és aztán lett munkám. Kínkeservesen de sikerült bent maradnom az albérletben. Telt múlt az idő és közben felvettek az egyetemre. A XI. kerületből jártam a IV. kerületbe minden áldott reggel. Egy óra oda és egy óra vissza. Ezt írta a Google Maps. De az nem számolt a dugóval, azzal hogy az emberek türelmetlenek, ahogy azzal sem, hogyha leesik 3 centi hó, akkor a főváros megbénul. Így sokszor a kettő óra helyett 3-4 órákat utaztam nap, mint nap tömegközlekedéssel. Hajnalban kellett kelnem, sok órám volt, és későn értem haza. Egy idő után teljesen kikészültem és nem tudtam teljesíteni, az órákon alig bírtam nyitva tartani a szemem és így szépen elcsesztem életem első vizsgaidőszakát. Megbuktam 3 épülő tárgyból, ami miatt csúszok egy évet a diplomával. Jó nagy lecke volt. Az akkori lakótársaim nem értették miért akarok költözni és azt kérdezték, mit csinálnék abban a 3-4 órában, a tömegközlekedés helyett. (Nekik 15 percre volt a suli a ház elől induló busszal) És ez a kérdés indított el oda, ahol most vagyok.d8b89c5b00828f1d1632d90a7cad1eea.jpgFelmondtam az albérletem Budán, a rengeteg stresszt és a tömegközlekedésen elpazarolt időt és energiát is hátrahagytam ezzel a szerződésbontással. Nagyon nehéz volt másik lakást találni. És a kiköltözés dátuma előtt 5 nappal még nem volt meg a másik hely. Mégis hittem abban, hogyha közelebb költözök és megóvom magam a rengeteg felesleges feszültségtől, akkor jobban fog menni az egyetem. És láss csodát! Lett lakás 25-30 percre a sulitól. Egy nap 50 percem megy csak el arra, hogy eljussak az egyetemre és vissza. Ebből 20 perc séta. Fontos volt számomra az is, hogy ne a ház elől induljon a busz, hanem, hogy rá legyek kényszerítve a sétára. Így az egészségemért is teszek és fejlesztem az állóképességem. Emellett ez az egyik legjobb kerület Budapesten mert családbarát, tele van parkokkal, közel van az albérlet a Dunához. És máris sikerült jobb átlagot elérnem a második félév végére. Végig gondoltam, hogy én erre az egyetemi lehetőségre 3 évet vártam, és nem azért ülök az órákon és kapom ingyen az oktatást, hogy örüljek a kettesnek. Kiakartam hozni magamból a legtöbbet, és ha visszanézek, akkor látom, hogy amit a körülmények engedtek, azt sikerült is elérni, talán még attól is egy picivel többet.
95f5ea20c6d32efa54b65bf5886895d3.jpg
Így alakult az én történetem, költözésről költözésre. És most, az egy éves évforduló után boldogan nézek vissza. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy gondolj arra, hogy a 85 éves Lili néni mit mondana, mit kellett volna tennie? Természetesen rengeteget hibázom és nem csinálok mindent tökéletesen. De maga a tudat, hogy belevágtam az ismeretlenbe, nulla segítséggel, semmi háttérrel, büszkeséggel tölt el. És nem csak az egyetemi eredményeimre gondolok. Idén először kaptam tanulmányi ösztöndíjat. Nem voltam szín ötös, mégis büszke vagyok az eredményeimre, mert ha egy kicsit kívülről nézem, akkor már az csodának számít, hogy ez a rengeteg dolog sikerült. cb707e906d3fafc47b985764bab9d52d_2.jpgÉs, hogy mit csinálok abban a 4 órában, amit a buszon/villamoson/metrón/buszon nyomorogva nem tudtam? Olykor hedonista módon élvezem az életem. Van időm rámosolyogni az eladóra a boltban, van időm segíteni az idős hölgynek lecipelni a lépcsőn a sok csomagot, van időm venni reggel egy forró fürdőt és hálát adni az életemért, van időm gyertyát gyújtani és emlékezni, van időm meleg vacsorát készíteni és azzal várni a páromat haza a munkából. Van időm kacagni és nevetni az élet furcsa viccein, van időm olvasni, fejleszteni magam, kerámiát festeni, angolt korrepetálni, blogolni, aludni, tisztán tartani a környezetemet, és vendégeket fogadni. Van időm nagyokat sétálni és rácsodálkozni a körülöttem zajló világra, hallgatni a csendet. De nem csak időm van rá, hanem energiám is. És ez nem azt jelenti, hogy itt nincsenek nehézségek, ellenkezőleg. De a nap 24 órájából jut idő a feltöltődésre is. Az a rengeteg ember, aki rosszallón nézett, és kéretlen tanácsokat osztott arról, hogy hogyan kellene élnem az életem, nem gondolom, hogy bántani akartak. Egyszerűen csak nem akarták, hogy én változtassak az életemen, mert ha véletlenül nem bukom el - ahogyan ők megjósolták- akkor lehet hogy szembe kellene nekik is nézni azzal, hogy mibe vannak bele ragadva már évek óta, és hogy a fókuszuk talán nem jó helyen van. 

Kiben bízol? Kihez tartozol? Kinek a tanácsára hallgatsz? Mi a fontos az életedben? Ismered magad annyira, hogy tudd, hogy mi az, amit ki tudsz hozni magadból? 

Csak néhány kérdés.. ha mást nem is, akkor ezt vidd magaddal..

Ha! tetszett a bejegyzés, kérlek hagyd nyomát.

Ha! érdemesnek tartod, oszd meg ismerőseiddel az oldalt.

Ha! szeretnél minden alkalommal elsőként értesülni az új bejegyzésről, katt a "Követés" gombra.

komment