vidd magaddal

Dagobert

2017. június 20. 06:51 - Kalla Lilla Eszter

A hétköznapok súlyától görnyedünk össze és várjuk, hogy majd eljön az a pillanat, amikor egyenes háttal, büszkén vállalhatjuk az életünket, a boldogságunkat és nem kell többet szégyellnünk magunkat, se magunk, se mások rossz döntései miatt. cea8ed3c2a34eafd073ca51596034ac7.jpgRengeteg kérdéssel a tüdőmben préseltem be magam a jó öreg M3 izzadt közönsége közé. Minden reggel olyan, mintha egy unott heringpartin tolonganánk, csak ide senki nem jókedvéből jön mert itt nincs mámorító fesztiválhangulat. Az emberek arcát, testtartását, gesztusait figyelve, a túlélésről szól minden perc, amit eme elátkozott járművön töltünk. Minden nap. Budapest, 2017. Ja, meg valósítsd meg önmagad. Én is elindultam hát azon a bizonyos reggelen, hogy "önmegvalósítsak", ami a fedőneve az utolsó előtti vizsgának. 16 tantárgy, 2 gyakorlat, 1 félév. Elfáradtam. Amikor úgy döntöttem én is partizok egyet a vizsgáig, akkor örömmel konstatáltam, hogy itt a "mindenki büdös, nincs levegő mind meghalunk" metrószagú nyár, mire elvergődök az egyetemig, biztosan megfulladok, vagy legalább kigyullad a metró, hogy ne maradjon a közönség műsor nélkül.4246d07f7539752859e1d2c13159fdb7.jpgMindenki küzd. Az élettel, a családdal, a munkahellyel, az iskolával, mindennel. Cipeljük azokat a jó kis ólom zsákokat a hátunkon, meglepődve csodálkozunk újfent kiújuló sérvünkről, majd mérgesen kérjük számon az orvost, mert rosszallóan csóválja a fejét, hogy már megint visszajött a sérv, kiújult a rák, a daganat és a többi.. hiába kért, hogy ne hajtsd túl magad. Ilyen és ehhez hasonló gondolatmorzsákon rágódtam reggeli híján a partybusz helyett a party metrón péntek reggel. Bár a partybusz 2 ezer/fő/nap. A metró meg 3450/hó. Mennyire megéri már - gondoltam. Persze, csak ha diák vagy. Pozitív hozzáállás pipa. Szóval ismét bemutatkoztam a vizsgának, amivel már harmadszorra sikerült találkoznom. Mindig kellemetlen egymás kerülgetése lett a vége, mert ő sem kedvelt engem, én sem őt. Mégis együtt kellett töltenünk 50 percet, szigorúan felsőbb utasításra. Az elköszönésekkor mindketten azt hittük, sosem látjuk egymást újra. Ám mindketten tévedtünk.87269240c1bb48ae0e6686f37cd94a17.jpg

Az esőszag mélyen bemászott az összes vérerembe, hogy jelezze nem fogok egész nyáron megrohadni az 50 fokban, megnyugodtam, hogy lesz még tél. És afelől sem volt kétségem, hogy a cinizmusom pici szarkazmussal fűszerezve már bőven elrontja az életem ízét. De megnéztem egy adag "Agymenőket", kinevettem magamból a tüdőmet teli töltő kérdéseket és szombat lett.

19239772_10213390003368807_1261863851_n.jpg

Ugye szép a csillámtetkóm? Igen szívem, a tiéd lesz a legmenőbb az oviban!

Ám ez a hétvége nem úgy telt, hogy már hajnalban kaptam magam elé a könyvet és tanulás, hanem úgy gondoltam, hogy ideje ismét priorizálni, magamba fektetni az energiát és pihenni egy kicsit. Igaz, hogy pár órát eltöltöttem a könyvtárban, hogy ne legyen bűntudatom, de utána eltettem a telefont és  kikapcsoltam magam a készülék helyett. Nem tudom, hogy Ti vezettek-e papíron bakancslistát de nekem egyik Bakancslista tételem sincs lejegyezve. Mert annyira szabad, hogy magát írja. Így mikor eljutottam néhány helyre külföldön vagy megtettem dolgokat, amikre mindig is vágytam, akkor rájöttem, hogy az én Bakancslistám nemcsak magát írja, de az én életemet is teljesen átformálja. Így megy ez évek óta! Mint például a vágyott Vizslapiknik, ahová eljutottunk egy héttel hamarabb, egy ugyanilyen péntek után. Ahol kb. 100 vizslával, vizsloiddal találkoztam, ültem és "potya simiztem", mert ott akkor ez volt a legtöbb, amit csökött kis agyam betudott fogadni. A simi kevesebb volt, mint a szeretetet mennyisége, amit kaptam. Igazából már  a látványtól is töltődtem és csodálatos volt nem a telefon bámulásával tölteni az időt. Miért is azt bámulnám, mikor a körülöttem lévő világot is lehet? Aztán jött egy újabb kínos hét a party metróval, meg idegesítő emberekkel és helyzetekkel és elérkezett a következő pont, ami roppant boldoggá tett. Önkéntesei lettünk egy alapítványnak és kutyát sétáltattunk, végre. Hasonló projekt, mint a lovaglás, évekig vártam aztán teljesült.19357884_10213370561642776_2146007262_n.jpg

A Husky fajtájából adódóan egy nagyon energikus típus, így nyugodtan vártunk, hogy mi vajon kit fogunk kapni, kivel mehetünk sétálni. Nekem a vizsla a minden, a "bevésődés", A kutya. De rájöttem, hogy van még hely, az összeaszott és megfagyott szívemben egy másik adag szeretetbombának is. Ő itt Da..... A nevét nem hallottuk, csak a kezünkbe adták a pórázt, hogy tessék, majd sétálunk együtt egy kört. D. nem húzott, nem rosszalkodott, először K. vitte, majd elkértem, kíváncsi voltam, hogy megdobban-e a szívem? Lábhoz állt. Rögtön. Nem húztam, nem nyúztam, nem könyörögtem. Beállt. Ledöbbentem. Elindultunk és végig jött mellettem, nyugodtan, türelmesen, elfogadott. Az összes tüdőmben nyomakodó kérdésemmel, idiotizmusommal. A tápot amit hoztunk leadtuk az elején, így nem volt nálunk "jutifalat", ezért még durvább volt az összhang. Nem azért csinálta, mert adunk valamit. Hanem "csak úgy". Aztán egyszercsak elindult, futásnak eredt én meg futottam vele. Hónapok óta nem tudok egy huzamban futni izületi problémák miatt, erre ezt a testem teljesen elfelejtette és volt nagy csodálkozás. Az egyik pihenőnél megszólított egy másik önkéntes, hogy ő kétszer sétáltatta már, de nem futott soha, úgy kellett keresztül vonszolni a Ligeten.  19369698_10213370625164364_1219745645_n.jpgEkkor már kapisgáltam, hogy valami nagy dolog történik és ahelyett, hogy túl aggódtam volna - igazolva modernkori létezésemet - hagytam, hogy történjenek a dolgok. Mikor visszaértünk a kutyapanzióba és átadtuk a vezetőnek Dagit, megjegyeztem, hogy jól megfuttatott minket, meglepve konstatálta a jelenséget, de nem szólt semmit. Amíg a buszra vártunk megnéztem az Fb oldalukon, hogy ki is sétáltatott minket és akkor ott mindent megértettem. D. a határban kóborolt, amikor megtalálták az oldalából fityegő 80 dkg-s daganattal. Így került az alapítványhoz. Megműtötték. Mindez napra pontosan kereken 4 héttel azelőtt történt, hogy találkoztunk volna. 19369448_10213370604003835_1739565764_n.jpgÉs akkor ott kattant valami mindkettőnk szívében, a hűvös szombati naplementében.. nem fiatal, nem ruganyos a mozgása, nem szép a bundája. Nem fogják választani, mert nem "aranyos". Hát akkor mi választjuk őt, ha már ő minket választott. Tudva, érezve az összes problémát, testi fájdalmat, kínt. Mi csak pislogtunk, hogy lábhoz áll, bevéd minket és jutalom nélkül is megteszi, amit kérünk. Sokan mondták már nekem, hogy "Lili, te mindent túlélsz". Ez így is van - nem saját erőből, kegyelemből. Kaptam egy esélyt- meg sem tudom számolni hányszor- a sétáltatáson is, hogy saját magamat legyőzve menjek 9 km-t és örüljek a nyálnak, kutyaszőrnek, pornak, izzadságnak, annak, hogy élek, annak, hogy Dagobert él. A párkapcsolatnak vannak bizonyos pontjai, amikor az elköteleződés megmutatkozik. Dagobert döntött mellettünk, így mindketten, mi is mellette döntünk. Ennél az alapítványnál örökbe fogadhatsz virtuálisan, ami pici kiadás neked, nagy segítség nekik. Így ha nem is tudjuk hazahozni a pici lakásunkba, de támogathatjuk, mert minden túlélő megérdemel még egy esélyt...

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kallalili.blog.hu/api/trackback/id/tr8612604505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.