vidd magaddal

Alone

2017. május 02. 07:13 - Kalla Lilla Eszter

Telnek a hétköznapok és néha olyan gyorsan száguld velünk az élet, mintha csak a vonatablakból figyelnénk az életünket egyfajta külső szemlélőként. Alig fogom fel, olyan gyorsan megyünk, olyan gyorsan történik minden. Nyugi, ez nem A lány a vonaton 2. része. Bár szeretettel ajánlom, nagyon elgondolkodtató film és kapcsolódik is a mai témánkhoz.c584809c6e3d8a047b7a32cfebc6c62c.jpgVolt időm ezalatt a film alatt felfedezni, hogy mennyire lehetünk a tömegben lakatlan szigeten élő túlélőként jelen. Nézd meg az elmúlt heted. Hány féle szerepben parádéztál? Kaptál érte Oscar-díjat? Pedig megérdemelnéd. Múlt héten voltam egy tréningen, ahol a szerepekről volt szó. Elhangzott egy nagyon találó mondat, mégpedig az, hogy: "néha nincs időm álarcot cserélni.." Mert: ember, nő, anya, szerető, feleség, társ, vezető, tréner, tanár, barát, ügyfél, segítő, kliens és még napestig sorolhatnám. Ez egy ember. Nézzünk engem. A páromnak szerető-társa vagyok, az egyetemnek diákja vagyok, néhány embernek barátja vagyok, nagypapámnak unokája vagyok, édesanyámnak a gyermeke vagyok, testvéreimnek testvére vagyok, önkéntesemnek mentora, hozzám fordulónak segítője, Adna Cafénak önkéntese, Szeretethídnak résztvevője, tanácsot tőlem kérőnek tanácsadója vagyok, lakásomnak háziasszonya, földemnek/erdőmnek tulajdonosa, hivatalnak egy ügyfele a sok közül. Szerepek. Neked hányszor kell maszkot cserélned egy nap? Milyen szerepeid vannak?18253892_10212900025559668_929907808_n.jpgBedarál minket az élet és annyi féle szerepben kell kiváló teljesítményt nyújtanunk, hogy meg van rá az esély, hogy elfelejtjük milyenek vagyunk, amikor senki sem lát. Stresszelünk, aggódunk, pedig ha töltünk egy kis időt egyedül- nem a párunkkal, barátainkkal, gyerekeinkkel - hanem teljesen egyedül, akkor megtalálhatjuk a kérdéseinkre a válaszokat. Én rég nem voltam egyedül, mert sok felé megyek, sok mindent csinálok. De rájöttem, hogy szükségem van arra a pár óra egyedüllétre. Szeretek fotózni. Parkban sétálni. Futni. Zenét hallgatni. Egyedül lenni. Falusi lány vagyok és nem tesz jót nekem a Főváros. Egy idő után érzem, hogy semmi másra nincs szükségem, se üvegcipőre, se drága holmikra, csak egy kis magányra, amikor megtalálom önmagam, nem szerepet váltok/játszom, csak Lili vagyok.18192434_982692611865231_7780446717885271102_o.jpg

Te mikor vagy önmagad? Mikor vagy egyedül? Mikor voltál utoljára egyedül? És mikor nem éreztél bűntudatot, mert ellógtál a világ elől és a szerepeid helyett magad voltál? Nekem erdő kell, fák, madarak, csend. Neked mire van szükséged? Mi az, ami közelebb visz, ami megállítja a száguldó vonatot? Előző bejegyzésben írtam a hajtás mérsékléséről. Vidd magaddal azt. És a hajnali csendet, amikor még alszik a város. A békességet, amikor még senki nem kiabál, nem lép rá a lábadra a tömegen. Vidd magaddal a Jó reggelt mosolyát, ami Neked is szól. Egyedül lenni jó.
658dcd9ec297dcd853693e57e1c24163.jpg

Ha! tetszett megköszönöm ha kedveled- ebből is látom, hogy hányan olvastok, és van-e értelme az egésznek.

Kommentet is lehet hagyni, örülök ha valakiben nyomot hagytam. 

Ha! van kérdés bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kallalili.blog.hu/api/trackback/id/tr8312472827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.