vidd magaddal

Priorizálj!

2016. december 10. 09:29 - Kalla Lilla Eszter

Két hete írtam arról, hogy, lépésről lépésre tettem meg néhány fontos dolgot. Ezek azok a tettek, amik hatására eljutottam oda, hogy átlépve ismét a komfortzónámat, hatalmas energialöketet kaptam és elindultam egy új úton, önmagam felé.  Ezalatt a két hét alatt rengeteg minden történt, orvosokat és kórházat is sikerült közelről látnom. Ezért íródik most ez a poszt szinte magától. Hiszen a legutóbbi bejegyzésben említettem, hogy most leírom, hogy ha a halogatás jó barátunk akkor hogyan kell prioritást felépíteni. Egyre inkább megtapasztalom, hogy nem a nagy szavak, hanem a tettek adják az igazi hitelességet. Így most megosztom veletek, hogy hogyan alakult az elmúlt néhány hetem prioritása.17037f821368444c9e224332ee31372b.jpgKét héttel ezelőtt csodálatos dolog történt velem, hiszen ismét lóra ültem, de nem akárhogyan szálltam le a nyeregből. Bízva újra abban, hogy képes vagyok még a jól berögzöttből kilépni, nem csak 5 percre, hanem akár 3 teljes órára, ez reménnyel töltött el. Érezhető volt, hogy az akkor már két hete tartó betegségem, mintha elmúlt volna arra az időre, amíg a lovak közelében voltam. Aztán a betegség felerősödött, és persze, az élet nem áll meg. Előadások, kötelező katalógusos órák és mindenféle aktuális nehézség aranyozta be a mindennapjaimat. Az összes karácsonyra szánt pénzem gyógyszerekre ment el, de akkor még úgy gondoltam, semmi gond, majd megoldom valahogy. Pihenek néhány órát mindennap és jobb lesz. Természetesen ez a hét, már a beadandók hete is volt, tehát elég nehezen sikerült teljesítenem. De nem adtam fel, egészen szerda reggelig. Aznap azt éreztem, hogy akkor nekem ennyi volt. Míg az előző két orvos haza küldött azzal, hogy szedjek vitamint, meg vénynélkül kapható gyógyszereket, úgy gondoltam, hogy ennyit ki is guglizhattam volna, de hallgatok rájuk, csak ők az orvosok. Kár volt. 3 nap alatt annyit romlott az állapotom, hogy szinte nem ettem semmit, csak a gyógyszereket szedtem, teáztam és nem tudtam az ágyból felkelni, belázasodnom nem sikerült. És én, aki elég jól szervezem az életemet, sorra mondtam le a találkozókat, programokat. Két nap után rájöttem, hogy megérdemlek ennyi pihenést, és ha ezzel segítem a felépülést, akkor ne sajnáljam már magamtól ezt az időt. Igen ám, de magától egy beadandó sem írja meg magát, sőt. Úgyhogy új stratégiára volt szükségem.544de2a3b977063a346b146c4af43951.jpgAz orvos a kórházban azt mondta antibiotikum, amint 38 a lázam, be kell feküdni a kórházba, alig engedett haza. És akkor rájöttem, hogy most engednem kell. Mert olyan, mintha egész életünkben egyensúlyoznánk valami kötélen, néha többet, néha kevesebbet engedünk meg magunknak. Én úgy érzem számomra megadatott az egyensúly, van amikor többet követeltem a szervezetemtől, van amikor jóval többet adtam neki, de voltak kiváló egyensúlyi állapotaim is, amikor valóban 50-50 volt. 5 nap kemény pihenés, és alvás, gyógyszerkúra után, ismét sikerült elindulnom az egyetemre konferenciákra, és most ezen a hétvégén hajnal 5-kor keltem azért, hogy a hétvégémet Miskolcon tölthessem a párommal és a mentoráltammal. Mivel a foglalás, jegyek, és minden más már hetekkel ezelőtt ki volt fizetve, ezért emiatt nem kellett aggódnom, elvégre is az én prioritásom az, hogy élményt adjunk a másiknak - ne csak karácsonykor, hanem mindennap- és ne anyagi dolgokkal akarjuk levenni a lábáról, a szívünk választottját. Így kitaláltam, megszerveztem, és közösen hozzáadtunk mindannyian valamit ahhoz, hogy ez az utazás létre jöhessen. 15356960_208693429588677_868614688_n.jpgÉs igaz, hogy szombat reggel van, és hajnal 5-kor kellett kelni ahhoz, hogy most már Miskolcon a Cafe Freiben igyam a reggeli kávémat. A priorizálás számomra úgy néz ki, hogy az első az egészségem, és a kapcsolatom, aztán minden más. Nem hagyom, hogy a rendszer, a körülöttem élő negatív emberek tönkre tegyék ezt, persze ezért keményen küzdeni kell.  Amikor priorizálsz, akkor felállítasz egy fontossági sorrendet, amit magadért kell betartanod. Mi számodra az első? Mi az, ami mellett szívesen döntesz? Mi az, amit mindig hátra söpörsz, amikor a naptáradat nézed, hogy majd jövőhéten, másik hónapban, talán jövőre? Számomra az egészségem, a testi-lelki egyaránt  nagyon-nagyon fontos helyen szerepel. Ne sajnáld magadtól a szemüveget, ha rossz a szemed, ne sajnáld az időt magadra fordítani, ne mondd azt magadra, hogy "majd egyszer végre elkezdek foglalkozni magammal." Hogyan akarsz adni másnak, amikor te sem vagy feltöltve? Üres tányérból nehéz mást megetetni. És hidd el, amint végre a fontossági sorrended nem olyan dolgokkal van tele, ami igazából nem is számít, hanem végre elkezdesz magaddal törődni, élményt adni, magadnak és másoknak egyaránt. Végre azt csinálni amit szeretsz, akkor az életminőséged megváltozik. Boldog és kiegyensúlyozott akarsz lenni? Tedd magad előrébb, hiszen ne feledd ez az egy életed van. Hogy akarod a hátralévő napjaidat megélni? Milyen sorrend alapján? Sokan úgy élnek, hogy majd egyszer végre magamra is jut idő. Aztán hirtelen az élet véget ér. Ne hidd azt, hogy van időd. Inkább éld meg, amit kaptál.

M  O  S  Tmisk.jpg

Ha! tetszett a bejegyzés, jöhet a "tetszik".

Ha! hasznosnak találtad a bejegyzést, megköszönöm, ha megosztod.

Ha! tetszett akkor nyomj a követés gombra, és azonnal értesítést kapsz az új bejegyzésekről. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kallalili.blog.hu/api/trackback/id/tr212037915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.